Van, hogy érzem titkon, nyugtom sosem lesz,
a lelkemben dúló, kavargó mélységes kín
erősen körbefon, bennem van s mar élesen..
az emlékek itt vannak, jönnek és előtörnek.
Hagyj nyugodnom kérlek, távozz örökre innen,
miért vagy itt?- már nincs miért itt lenned,
kárt te nem tehetsz, hát ne mutasd erődet,
nem engedem, hogy lelkemben zavart teremts.
S erősen vakító fényed halványodni látszik,
Már nem látom izzónak, se bántónak szememmel,
Gátolva vagy, s nem közeledhetsz, hát menj,
Hagyd, hogy lelkem újból megpihenni térjen.
S a bánat tovaillan, újból nyugodt a szívem,
lelkem már nem fáj, ha rád gondolok, érzem.
Mert mellettem van Ő, ki őszinte érzelemmel,
Nem engedi, hogy a kétség győzedelmeskedjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése