Angyalhaj

Szép lassan, ráérősen közeledik a - macskák számára rendkívül izgalmas - karácsonyfához. Itt az ideje a játéknak. A következő pillanatban már apró mancsával, gyengéden pofozgatja a kövér gömbdíszeket. Közben mintha őt szólítaná gazdája, de mivel a szavak között nem ismeri fel az „étel” szót, ezért különösebben nem figyel rá. Két hátsó lábára állva, izgalmas dologra lesz figyelmes. Vékony, csillogó szalag lóg le a fa ágairól. Mancsával próbálja megkaparintani, de nem megy egykönnyen. Addig-addig próbálkozik, míg egyszer csak mellé esik a puha szőnyegre. Óvatosan körülnéz. Gazdija most éppen nem figyel rá, így orrával megszaglássza a zsákmányt. Illatosnak nem illatos, de hogy ne maradjon ki egyetlen érzékszerve sem a felfedezésből, így nyelvével megnyalintja. S a következő pillanatban már a szájában landol. Mivel kiköpni már nem tudja, ezért szép lassan lenyeli.
Szenteste van. Finomabbnál-finomabb falatok illata az, mi nem hagyja nyugodni. Mivel ő is a család teljes értékű tagja, ezért van mit jócskán falatoznia. S ez így megy a következő napokban is. Az ünnepek után, reggel fele, rosszullétre ébred. Hányással kezdi a napot. Gazdija aggódó pillantásokkal figyeli őt. Biztosan elcsapta a hasát, gondolja. Egy kis diéta nem árt. De a hányása nem csillapodik, így előkerül a cicakosár. Az orvos is diétát javasol, s ha nem múlik a rosszulléte, akkor egy újbóli látogatást.
Ám a rosszullét megmakacsolja magát. Nincs más lehetőség, csak egy teljes hasi átvilágítás. Az eredmény alapján komoly lehet a baj, hisz az orvos azonnali műtétet javasol. Az aggódó gazdi az előtérben várja, hogy cicájáról hírt kapjon. Nemsokára meg is tudja, mi volt az, mi a nagy ijedséget okozta. Az orvos így szól, miközben az asztalra mutat, a bajnak okozójára. Ez okozta az elzáródást. A cicája megdézsmálta a karácsonyfát. Ez egy angyalhaj.
Újév napján, mikor a fenyőfáról már hiányoznak a kövér gömbdíszek, az angyalhaj már nem kerül vissza régi helyére. A következő karácsony nélküli telik majd.

Egy különleges nap....

Az édesanya különleges napra ébred. Karácsonyi ünnepség lesz az óvodában. Kisebbik lánya, Nórika januárban lesz három éves. Csoportjában ő a legkisebbek közé tartozik, vegyes csoport lévén vannak már nagyobbak is.

Az apróság álmos szemekkel botorkál ki édesanyjához, ki éppen kislánya ünneplő ruháját csomagolja. Csinos szoknya, fehér, fodros blúz és fekete lakkcipő. Első alkalom a kislány életében, mikor egy közösséggel együtt ünnepelhet. Már több napja készülődik a csoport, versek és dalok tanulásával telnek a délelőttök.

…Nórika mondja mindig. Anyuci, szép verset tanultunk, de nem mondom el, mert meglepetés lesz… Van, mikor dúdoláson kapja kislányát, s a dallamokból karácsonyi dalt ismer fel. Ilyenkor abbahagy minden tevékenységet és figyel. Szépen fog tudni énekelni kislánya, ez már most hallható…

Az óvoda aulájában már gyülekeznek a csoportok. Arcukon izgatott várakozás látszik. A szülők és a nagyszülők kíváncsi tekintettel várják a kisgyerekek előadását. A legkisebbeket az óvónők közös verseléssel, közös énekléssel vonják be az ünnepi műsorba. Igazi karácsonyi hangulat keríti hatalmába mind a gyermekeket, mind a szülőket, kik saját kezűleg készített, apró ajándékot is kapnak.

Mikor már a műsor vége közeledik, az egyik óvó néni Nórikát karon fogja, és a már üres színpadra kíséri. Még halk suttogások zaja kíséretében a kislány el kezd énekelni. Hangosan, csodaszép, tiszta csengő hangján. Az aulában néma csend lesz. A szülők szemében csodálat, az édesanya szemében büszkeség, kinek látását elhomályosítják a megjelenő könnycseppek. S a dal végeztével kislánya odaszalad hozzá, s átöleli. Anyuci, tudtam ám, hogy énekelni fogok, de nem mondtam, mert ez volt a meglepetés…Az édesanya csodálatos pillanatot élt át, s ez a pillanat végigkíséri az egész életét. A mai napig hallja a kislány hangját, amivel elvarázsolta a közönséget.

Nórika már nagylány, és sokszor hallja ezt a kis történetet szüleitől. Hogy azon a napon, azzal a szép karácsonyi dallal – édesanyja napját bearanyozva - egy életre szóló élményt adott.

Mintha mindennap utolsó lenne...

Magányosan éldegél másfél szobás, panel lakásában. Lassan a hetvenes évei felé közeledik. Tíz éve már, hogy férje meghalt. Esténként, mikor álomra hajtja fejét, ily gondolatok foglalkoztatják. Ha éjszaka örökre elaludna, vajon mikor vennék észre halálát? Senki nincs, ki keresse, nem adatott meg neki, hogy gyermekei szülessenek. A házban lakók nagy többsége fiatal, elfoglalt emberek. Talán senkinek fel sem tűnne a hiánya. Ilyenkor mérhetetlen szomorúság lesz úrrá rajta. Kényszerítve magát, kezd el gondolkodni a régi szép napokon. S csak így tud elaludni, mindig egy kicsit a múltba visszatérve.

Lakik a házban egy család. A középső gyermek, egy szép arcú, de szomorú szemű kislány fiatalkori saját magára emlékezteti. Ez a kislány még talán hat sincs. Kissé kopottas ruhában, sokszor maszatos arccal látja. Kicsi még, de sokat van őrizetlenül. Olyan gyermek benyomását kelti, kivel keveset foglalkoznak.

Sokszor gondol rá - mikor meglátja - hogy megszólítja. De van valami a gyermekben, mi mindig megálljt parancsol neki. Lehajtott fejjel, szemkontaktust senkivel nem keresve megy az utcán. Biztos megparancsolták neki. Ne állj szóba idegenekkel. Más gyerekekkel nemigen látja. Néha kóbor cicák megszelídítésével tölt el hosszabb időt.

November lévén, az üzletek már az ünnepekre készülődnek. Nehezen viseli ezeket az időszakokat. A magány sokkal erősebben tőr rá ilyenkor. Egyik reggel, friss pékárúért menve a boltba,  a sorok között játékokat fedez fel. Új polc, rajta szebbnél szebb plüss állatok. A sokaságban egy bájos kismacskát pillant meg. Melyről rögtön a szomorú szemű kislány jut eszébe. Már veszi is a kezébe, és a kosarába rakja. Valahogy úgy érzi, ezt meg kel vennie….

Eljött az idő, hogy megszólítsa. A kislány csak nézi a plüssállatot, s csak a szeme az, mi elárulja érzelmeit. Öröm gyúl benne, melyet szép lassan újból felvált a szomorúság. Nem tarthatom meg néni, nem fogadhatok el senkitől semmit. S indulna tovább. Ekkor ily szavakat hall. Tudod, hol lakom kislány, hozzám eljöhetsz bármikor. A kismacska várni fog.

Halk kopogást hall. Erőtlen, gyámoltalan kopogást. A kislány áll az ajtóban. S ezzel kezdetét veszi két magányos ember barátsága. A kopogások mindennaposak, a magány érzése enyhülni látszik. Még így élete utolsó harmadában, talán megismerheti a gyermeki lélek csodálatos, őszinte megnyilvánulásait, titkon bízva abban, hogy ő is adhat a kislánynak még szép napokat. Már esténként nem tör rá szomorúság, nem fél. Mert tudja, hogyha eljön az idő, ha netán éjszaka örökre elaludna, van, ki észrevenné a halálát. Van, kinek hiányozna….Így elfogadja, minek jönnie kell. S boldogan próbálja élni utolsó napjait. Minden napot. Úgy mintha az utolsó lenne….

Születésnap

Olyan családból jött, hol nem volt nagy jelentősége se a születésnapnak, se a névnapnak. Talán ez miatt nem emlékezett szinte egy ilyen alkalomra sem, se nagy örömre, se izgatott várakozásra. Nincsenek emlékképei ajándékokról, se arról, mit ő kapott, se olyanról, mit ő adott volna.

A titkos készülődés, a meglepetés ereje, hogy a másik arcán öröm gyúljon az ajándéka láttán. Nem emlékezett ilyen pillanatra.

Tizennyolc éves lett. Csodálatos kor, melyet mindenképp ünnepelni kell. A barátnői meglepetés bulit szerveztek neki. Több barátot meghívtak, volt torta, és virágcsokrot is kapott. Sok, apró ajándék is előkerült a kis csomagokból.

Úgy tűnt mindenkinek, hogy jól érzi magát. De nem tudott felszabadult lenni. Kínosan álldogált a sok fiatal előtt. Hiába is mondta volna. Ő nem akarja, hogy ünnepeljék. Számára nincs jelentősége a születésnapnak. Így észre sem vette a barátai arcán az ajándékozás örömét.

Több év múlva kisbabája született. Csoda volt számára. A gondolatai szinte csak körülötte forogtak. Valami kis meglepetést mindig adott neki. Közeledett az első születésnapja. Már jóval előbb készült rá. Azt szerette volna, hogy tökéletes legyen. Valahogy fontossá vált számára, hogy emlékezzen arra a napra, mikor a kis jövevény e világra jött. Az ajándékozás számára csodálatos dologgá vált.  

Aki ilyenkor az arcára néz, látja rajta az örömet. Mit oly sokáig nem vett észre más emberek arcán…..