Szerencsére nem riasztott el minden embert e kíméletlen időjárás, s csakhamar felfedezték a madár mozdulatlan testét. Nem voltak gyakorlott állatmentők, de annyit azért ők is láttak, hogy csúnya sérülést szenvedett. Felemelték, s elvitték a város vadmadár kórházába. Ott az állatorvos kezelésbe vette. Annyit már első ránézésre meg tudott állapítani, hogy az egyik szárnyát nem fogja tudni használni. Nem lehet a szabadba többé kiengedni, mert elpusztul.
Elkezdődött a madár gyógyítása. Az orvos magához vette, gondozta, s a sólyom egy idő után kezdte újból elnyerni régi formáját. A szárnyat nem sikerült megmenteni, de az orvos kitartásának és madárszeretetének köszönhetően visszatért életkedve. Elfogadta az embert gazdájának, s figyelte minden mozdulatát. Az orvosnak nem csak ő volt az egyetlen olyan madara, ki sérülés, vagy helytelen gondozás miatt örök segítségre szorult. Szerette a vadmadarakat, s megtett mindent azért, hogy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy mentsék az állatokat, ha tudják. Hogy kérjenek szakértő segítséget, ha nem biztosak az ellátásukban. Sokat számít, ha a madarak időben kerülnek megfelelő kezekbe.
S a kis sólyom, bár már nem élhet többé teljes életet, de segíthet másokon. Mert utazik az emberrel mindenhova, s az által, hogy megismerik a történetét, hogy közel kerülhetnek egy csodaszép sólyomhoz, ezzel hozzájárul ahhoz, hogy az emberek jobban megismerjék a vadmadarakat. S jobban átérezzék a felelősséget irányukban, s a természet védelmének fontosságát.
) De ettől ez még függőség. 
