A legfontosabb, hogy együtt legyenek...

A boltokban a szaloncukrok, karácsonyi díszek látványa szemet gyönyörködtető…
Rózsa - mint háziasszony, és két lánygyermek édesanyja - már a karácsony lázában él. A gondolatait az ajándékok, és sütemények sora uralja. Ugyan van még egy-két hét szentestéig, de ilyenkor a napjai már a készülődésről szólnak. Csodaszép karácsonyt szeretne varázsolni a családjának. Minden cselekedetével örömteli pillanatokat…

Ez a nap is a készülődésről szólt volna…
Reggel, mikor felébredt, elhatározta, hogy ma a munkahelyéről hamarabb tér haza. Ma van az a nap, mikor a plusz óráit lecsússza. A városba készül, egy kis vásárlásra. Lánykáinak szeretne valamit venni, valami apróságot, de szívhez szólót…
A délelőtt mozgalmasan telik, s csak úgy repül az idő. Míg egyszer csak a telefonja csörren. Lilikének, kisebbik lányának a tanító nénije az. Ilyenkor - mint mindig, ha az iskolából keresik - a szíve erősebben megdobban. Csak nincs valami baj…
A tanító néni hangja aggódó. Lilike rosszul van anyuka, hány és a fejét fájdítja. S forró is, már biztosan lázas. Rózsa gondolataiban a karácsony elhalványul. Semmi mást nem érez, csak az aggódást. Így rögtön indul is az iskolába.
A következő napok a gyógyításról szólnak. De a kislány nem lesz jobban, az orvos a kórházba utalja. Anyuka, a kislány ki van száradva, így be kell feküdnie az osztályra. A fertőző osztályra. Rózsa a következő napokat a kislányával tölti. El nem mozdul mellőle, folyamatosan a kezét fogja.
A karácsonyra csak a folyosón lévő feldíszített fa emlékezteti…

Otthon a család összefog. Az apuka, és a nagyobbik lányka fenyőfát vesznek. Tudják, hogy Rózsának mennyire fontos a gondoskodás…
Hogy minden ünnep közül a karácsony az, mit annyira vár…
S azt is tudják, hogy a családja iránti szeretete a legfontosabb a világon…
Így elhatározzák, akárhogy is lesz, a szenteste csodás lesz. Melyet, ha kell, kórházban töltenek el. Hiszen a legfontosabb, hogy együtt legyenek…

Bizonytalanság

A munkaügyi központban komor arcok, fásult emberek. Zoli az egyik széken helyet foglalva vár türelmesen, hogy egy pecsétet kapjon kis könyvébe. Néha ügyintéző hölgyek haladnak el előtte, kezükben fénymásolni való bizonyítvány, több esetben diploma.
Most már az ő bizonyítványának fénymásolata is e központ valamely szekrényben foglalja a helyet…
Mikor bemondják a számát, indul a már ismerős szobába. Változás? Kérdi a hölgy, ki az asztal mögött ül. Nincs. Minden változatlan…
S a hölgy pecsétel…

Zoli csaknem másfél éve munkanélküliként éli az életét. Ezalatt az idő alatt számtalan levelet fogalmazott. Azonban a szerencse eddig elkerülte. Sosem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz elhelyezkednie…
Napról napra egyre fásultabb lett, nehezére vált a pozitív gondolkodás. A bizonytalanság rányomta bélyegét a napjaira.

Ez a nap azonban más. Hazaérve a központból, megnyitva postafiókját fedezi fel, hogy levele érkezett. Egy jelentkezésére. Őt választották. A tanult szakmájában helyezkedhet el.

Jó környezetbe kerülve, becsült meg minden percet. Eltelt egy hónap, majd kettő, s elérkezett a próbaidő vége. S a főnöke így szolt hozzá. Zoli, jó munkaerő vagy, így alkalmazunk, véglegesen. S Zoli úgy érezte, hogy végre révbe ért. Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, a bizonytalanság érzése szép lassan eltűnt az életéből.
Míg egyszer csak híreket hall. Változások lesznek…
A bizonytalanság érzése újból előtör benne. Kolléganője biztatja. Zoli, felesleges idegeskednie. Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
Ez így igaz…
Csak egyvalamit tud. Nem akar még egyszer bizonytalanságban telt éveket…

Karácsonyi kívánság

Most már belátja Tamás, hogy a kislányának nem adja meg azt, amit egy apa adhat.
Mikor még a kis családjával élt, a közös életük utolsó éveiben is alig látta őt, s így, hogy már külön költözött, még ritkábban fogja gyermeke kezét. Az anya az, ki a nap minden percében a gondoskodó. Ő az, ki foglalkozik a lassan hétéves gyermekkel. Dorka okos, csodaszép kislány és már hódítja a kisfiú szíveket.

Dorka, mikor még picurka volt, sokszor aludt el apja karjában. Mikor felfedezte, hogy a két kis lába csodákra képes, jóformán csak a meseolvasás volt az, mi az ágyában tartotta. Apja saját maga által kitalált történetekkel szórakoztatta kislányát. Mikor karácsony közeledett, többek között hóemberekről, rénszarvasokról, Jézuskáról mesélt. Volt egy történet, melyet a kislány sokkal jobban szeretett, mint a többit. Egy kislányról szólt, ki segített az anyukájának sütni. Mézeskalács sütiket, fenyőfásat, csillagosat…
A kislány imádta ezeket a pillanatokat, csak úgy itta apja minden szavát. Akkor még Tamás is többször volt otthon, része volt a kis családja életének. Aztán ahogy a kislány cseperedett, egyre kevesebbszer tudhatta maga mellett apját. Az állandó megfelelni akarás a munkahely elvárásainak, rányomta bélyegét a családra. Úgy ment tönkre a kis család élete, hogy az apa jóformán semmit nem vett észre belőle. Pedig sokszor hallotta felesége aggódó szavát. Tamás, tudnod kell nemet mondani. A lányod hamar felnő, s te már most sem vagy része a mindennapjainak. Ezt nem fogod tudni bepótolni. Tudod, hogy nem vágyunk sokra, csak hogy velünk légy…
De nem hallgatott rá. Már csaknem két éve nem része az életüknek. Vasárnapi apukává vált, ki sosem akart lenni. Magáénak tudhat egy biztosnak tűnő munkahelyet, hol időközben jelentős pozíciót vívott ki magának. S elveszített egy családot…

Advent időszaka van, már túl van a város az első gyertyagyújtáson. Tamást üzleti ügye a városba szólítja. Csodálkozva veszi észre a feldíszített főutcát, az árusok sorát, és a nagy karácsonyfát. A színpadon gyerekek gyülekeznek. Pár perc múlva énekszó teszi még színesebbé az adventi hangulatot. Majd egy női hang hallatszik, ki így szól a nézőközönséghez. A következő percekben a gyerekek saját műveit hallhatják, verseket, kívánságokat és apró meséket. Majd gyerekhang szól, ki mesélni kezd. Mit szeretnék karácsonyra? A hangra Tamás felkapja a fejét. A lánya az, Dorka.
„Él valahol egy kislány, Boróka, anyukával kettecskén. Az anyuka - mikor közeledik a karácsony – Borókának hóemberről, rénszarvasról és Jézuskáról is mesél. De van egy mese, melyet Boróka sokkal jobban szeret mindegyiknél. Mely történetben egy kis család készül a karácsonyra. A házuk udvarán sárgarépa orral hóember áll, kit az apuka a kislányával közösen épített. Ebben a családban az anyuka a kislányával mézes sütit süt, fenyőfásat, csillagosat, miközben az apuka a fenyőfát díszíti. Majd szenteste a kis család a karácsonyfa előtt áll, szeretetben és békességben”.
Én ilyen családot szeretnék karácsonyra…
Dorka hangja - miközben olvassa ezeket a sorokat - sírossá válik. Tamás szívében minden szó egy vészcsengő. Visszagondol az elmúlt évekre, s szeme Dorka pillantását keresi. De a kislány másfelé tekint. Tamás követi tekintetét, s a tömegben az anyukát pillantja meg. Melyen nem csodálkozik… Az anyuka része Dorka életének, Tamás már nem…
Nagy szomorúság, mit érez. Most kell változtatnia az életén, amíg még nem késő. A kislányának még hiányzik, még vágyik apja ölelésére. Itt az idő, hogy helyrehozza az elszalasztott éveket…