Bizonytalanság

A munkaügyi központban komor arcok, fásult emberek. Zoli az egyik széken helyet foglalva vár türelmesen, hogy egy pecsétet kapjon kis könyvébe. Néha ügyintéző hölgyek haladnak el előtte, kezükben fénymásolni való bizonyítvány, több esetben diploma.
Most már az ő bizonyítványának fénymásolata is e központ valamely szekrényben foglalja a helyet…
Mikor bemondják a számát, indul a már ismerős szobába. Változás? Kérdi a hölgy, ki az asztal mögött ül. Nincs. Minden változatlan…
S a hölgy pecsétel…

Zoli csaknem másfél éve munkanélküliként éli az életét. Ezalatt az idő alatt számtalan levelet fogalmazott. Azonban a szerencse eddig elkerülte. Sosem gondolta volna, hogy ennyire nehéz lesz elhelyezkednie…
Napról napra egyre fásultabb lett, nehezére vált a pozitív gondolkodás. A bizonytalanság rányomta bélyegét a napjaira.

Ez a nap azonban más. Hazaérve a központból, megnyitva postafiókját fedezi fel, hogy levele érkezett. Egy jelentkezésére. Őt választották. A tanult szakmájában helyezkedhet el.

Jó környezetbe kerülve, becsült meg minden percet. Eltelt egy hónap, majd kettő, s elérkezett a próbaidő vége. S a főnöke így szolt hozzá. Zoli, jó munkaerő vagy, így alkalmazunk, véglegesen. S Zoli úgy érezte, hogy végre révbe ért. Ahogy teltek a napok, hetek, hónapok, a bizonytalanság érzése szép lassan eltűnt az életéből.
Míg egyszer csak híreket hall. Változások lesznek…
A bizonytalanság érzése újból előtör benne. Kolléganője biztatja. Zoli, felesleges idegeskednie. Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő.
Ez így igaz…
Csak egyvalamit tud. Nem akar még egyszer bizonytalanságban telt éveket…