Karácsonyi kívánság

Most már belátja Tamás, hogy a kislányának nem adja meg azt, amit egy apa adhat.
Mikor még a kis családjával élt, a közös életük utolsó éveiben is alig látta őt, s így, hogy már külön költözött, még ritkábban fogja gyermeke kezét. Az anya az, ki a nap minden percében a gondoskodó. Ő az, ki foglalkozik a lassan hétéves gyermekkel. Dorka okos, csodaszép kislány és már hódítja a kisfiú szíveket.

Dorka, mikor még picurka volt, sokszor aludt el apja karjában. Mikor felfedezte, hogy a két kis lába csodákra képes, jóformán csak a meseolvasás volt az, mi az ágyában tartotta. Apja saját maga által kitalált történetekkel szórakoztatta kislányát. Mikor karácsony közeledett, többek között hóemberekről, rénszarvasokról, Jézuskáról mesélt. Volt egy történet, melyet a kislány sokkal jobban szeretett, mint a többit. Egy kislányról szólt, ki segített az anyukájának sütni. Mézeskalács sütiket, fenyőfásat, csillagosat…
A kislány imádta ezeket a pillanatokat, csak úgy itta apja minden szavát. Akkor még Tamás is többször volt otthon, része volt a kis családja életének. Aztán ahogy a kislány cseperedett, egyre kevesebbszer tudhatta maga mellett apját. Az állandó megfelelni akarás a munkahely elvárásainak, rányomta bélyegét a családra. Úgy ment tönkre a kis család élete, hogy az apa jóformán semmit nem vett észre belőle. Pedig sokszor hallotta felesége aggódó szavát. Tamás, tudnod kell nemet mondani. A lányod hamar felnő, s te már most sem vagy része a mindennapjainak. Ezt nem fogod tudni bepótolni. Tudod, hogy nem vágyunk sokra, csak hogy velünk légy…
De nem hallgatott rá. Már csaknem két éve nem része az életüknek. Vasárnapi apukává vált, ki sosem akart lenni. Magáénak tudhat egy biztosnak tűnő munkahelyet, hol időközben jelentős pozíciót vívott ki magának. S elveszített egy családot…

Advent időszaka van, már túl van a város az első gyertyagyújtáson. Tamást üzleti ügye a városba szólítja. Csodálkozva veszi észre a feldíszített főutcát, az árusok sorát, és a nagy karácsonyfát. A színpadon gyerekek gyülekeznek. Pár perc múlva énekszó teszi még színesebbé az adventi hangulatot. Majd egy női hang hallatszik, ki így szól a nézőközönséghez. A következő percekben a gyerekek saját műveit hallhatják, verseket, kívánságokat és apró meséket. Majd gyerekhang szól, ki mesélni kezd. Mit szeretnék karácsonyra? A hangra Tamás felkapja a fejét. A lánya az, Dorka.
„Él valahol egy kislány, Boróka, anyukával kettecskén. Az anyuka - mikor közeledik a karácsony – Borókának hóemberről, rénszarvasról és Jézuskáról is mesél. De van egy mese, melyet Boróka sokkal jobban szeret mindegyiknél. Mely történetben egy kis család készül a karácsonyra. A házuk udvarán sárgarépa orral hóember áll, kit az apuka a kislányával közösen épített. Ebben a családban az anyuka a kislányával mézes sütit süt, fenyőfásat, csillagosat, miközben az apuka a fenyőfát díszíti. Majd szenteste a kis család a karácsonyfa előtt áll, szeretetben és békességben”.
Én ilyen családot szeretnék karácsonyra…
Dorka hangja - miközben olvassa ezeket a sorokat - sírossá válik. Tamás szívében minden szó egy vészcsengő. Visszagondol az elmúlt évekre, s szeme Dorka pillantását keresi. De a kislány másfelé tekint. Tamás követi tekintetét, s a tömegben az anyukát pillantja meg. Melyen nem csodálkozik… Az anyuka része Dorka életének, Tamás már nem…
Nagy szomorúság, mit érez. Most kell változtatnia az életén, amíg még nem késő. A kislányának még hiányzik, még vágyik apja ölelésére. Itt az idő, hogy helyrehozza az elszalasztott éveket…