Bocsánatkérés

Sokféle olvasó létezik. Van, kinél a könyvek kölcsönzési határideje szent. Van, ki már egynapos késésnél is sűrű bocsánatkérések közepette adja át a visszahozott könyvet. Van, ki egyszerűen csak elfeledkezik róla…

Terike, a könyvtáros eddig sokféle olvasóval találkozott, hiszen már hosszú évek óta vezetgeti ezt a kis könyvtárat. Sosem volt túl szigorú, mindig hagyott időt az olvasóknak. Biztosan nem volt ideje még elolvasni… Vagy elfeledte, de már készül is a könyvtárba… Van azonban, mikor nincs mit tenni. Fel kell szólítani. Főleg, ha a késésben lévő könyvet másik olvasó is szeretné elolvasni….
Fiatal hang veszi fel a telefont. Már a könyvtár szó hallatán megváltozik hangszíne. Sűrű bocsánatkérések közepette tesz ígéretet, hogy a könyvet azonnal visszahozza. Terikének, a könyvtárosnak szinte meg sem kell szólalnia.
Pár órával később egy fiatal lány lép be a könyvtár ajtaján. Kezében egy könyvet szorongat. Késésben vagyok…mondja. A könyvtáros rámosolyog, hogy nincs semmi baj. Majd automatikusan végiglapozza a könyvet, melyből egy kis papír hull ki. Rajta a következő mondattal. „Elnézést, hogy késve hoztam vissza a könyvet. Nekem nagyon tetszett, remélem önnek is fog”. A könyvtáros kérdő tekintettel néz a lányra, ki így szól. Ezt a kis bocsánatkérést annak az olvasónak szántam, ki ezt a könyvet már nagyon várta, megkérhetném, hogy benne hagyja? S a könyvtáros elmosolyodik. Természetesen, majd elrejtem a sorok között. S közben azon gondolkodik, hogy, amióta ezt a kis könyvtárat vezeti, ilyet még sosem tapasztalt. Kedves gesztus, mely kis apróságnak tűnik, de mégis nagyon-nagy dolog. Egy csöpp figyelmesség ebben a rohanó világban…