Kinyílás

Tavasszal lassan kinyílik a természet.

Kinyílik egy könyv lapja, hogy megossza velünk gondolatait.

Egy odaadó kéz, hogy megfogja a másikét.

Egy ajtó, mely egy szerető otthonba vezet.

És kinyílhat a szív, hogy megérinthessék.

Csak egy szó, és máris mennyi értelmet nyer.

Mikor ez megtörténik egy emberrel, megváltozik számára a világ. Más dolgok lesznek fontosak. Rájön arra, hogy eddig egy erős burokban élt. Még csak véletlenül sem bánthatta senki, mert nem férhetett hozzá. De ezzel nem csak a fájdalom elől zárta el az utat, hanem a tiszta szeretettől, szerelemtől is. 

Ha megnyílik másoknak, megtapasztalja milyen egyszerű adni, és milyen jó érzés kapni. Másképp lát dolgokat. Ha párjára néz, nem a kisebb-nagyobb bosszúságokat látja benne. Újra elkezdi felfedezni azokat a tulajdonságait, amiért régen beleszeretett.

Gyermekei szobájába betérve nem a rendetlenséget látja meg először, hanem örül annak, hogy ott vannak. Hogy szeretheti őket. Felfedez olyan dolgokat, amit eddig nem látott. Nem gyötri magát apró problémákkal, és örül még a legkisebb jónak is.

Hogy juthatunk el idáig?

Egy erősen védett szívet nehéz feltörni. Mindenképp valami nagy dolog kell hozzá. Ez lehet egy olyan ember jelenléte, akire másképp nézünk. Ki rávilágít a hibáinkra. Megmutatja, hogy mi az, amit veszíthetünk. Bízunk benne, és hallgatunk rá. És az ő segítségével nagyon nagy dolgokra lehetünk képesek. Lehet egy új szerelem is. Pillanatnyi lángolás vagy mély érzelem. Bármelyik, csak nyisson.

De ne feledjük. Egy kinyílt szív kell, hogy kapjon. És kell,akinek adhat. Mert ha nem, szép lassan újra becsukódhat. És ez már erősebb burok lesz.

Föld napja

Szeretem a természetet. Minden gyönyörűségével, erejével és a benne élő teremtményeivel. Az erdőben csordogáló kicsiny patakoktól a hömpölygő folyókig. A domboktól a hatalmas hegyekig. A kis cserjéktől a fenyvesekig. Csodálom a táj folyamatos változását.

Tavasszal, mikor ébredezik a természet, hívnak az erdők, hol megtelik minden élettel. Mikor már a napnak van annyi ereje, hogy egy kis melegséget lopjon a szívünkbe. Szép lassan kinyílnak a mezők virágai, és életre kelnek a fák. Dalolnak a madarak, és csodaszép lepkék repülnek körülöttünk.

Nyáron, mikor a viharok, heves nyári esők olyan színeket csalnak elő az égboltból, ami egyszerre gyönyörű és félelmetes. Megnyugtató érzés, ha vízparton üldögélve figyelhetjük a vízimadarak kis életét. Esténként, ha alábbhagy a nap forrósága, kedvesünkkel, szeretteinkkel csodálhatjuk a naplementét. Hallgathatjuk a tücskök hangos ciripelését, és az éjszaka titokzatos hangjait. Mikor éjszakai erdei sétákon szentjánosbogarak világítanak.

Ősszel, mikor csodaszép színekbe öltöznek a fák, és levetett leveleik között sétálhatunk a parkban. Mikor elered az eső, és az ablakpárkányon lehet hallani folyamatos kopogását. Vagy éppen tóparton sétálva figyelni a cseppeket, ahogy eggyé válnak a tó vízével.

Télen, mikor megjelenik az első hópehely, és reggel arra ébrednünk, hogy fehérbe öltözött a táj. Mikor sétálunk a hóban, kis madár lábnyomok között, miközben hallhatjuk a kis cinkék hangját. Ha halljuk a kisgyerekek önfeledt kacagását, ahogy felfedezik újból és újból a tél adta csodás lehetőségeket. Suhannak szánkók, és egy nagy borulás sem tántorít el senkit attól, hogy újabb próbát tegyen.

És még sorolhatnám. Igen, minden évszaknak meg van a maga szépsége. Rajtunk múlik, hogy ebből mit látunk meg. Ha elég nyitottak vagyunk minderre, akkor mindig tudunk tenni egy apró felfedezést, mindig láthatunk egy újabb természet adta csodát.

Valentin napra versek

Figyelj rám most kérlek!
Láss bele a szívedbe. Mit érzel?

Érzed, hogy nincs benned magány?
Hogy lakozik benned még egy lélek?
Ki számodra nagyon kedves?
Mindig és mindenhol őt érzed?
Kitölti minden gondolatod?
Kit, ha meglátsz, felragyog benned a nap?
Érzed azt a melegséget, mit neki tulajdonítasz?
Hogyha ránézel, elönt a forróság?

Nos, csodás érzés.
Ez lenne a szerelem?
Ha igen, akkor ezt mindenkinek éreznie kell.
.....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................


Szeretlek! Kimondani e szót
Egyszerűnek tűnik.
Ha érzed, hogy viszont szeretnek,
Még egyszerűbb.
Oly természetes, hisz tiszta szívből fakad.

Szerelem! Oly sok érzelem,
s mind egyszerre csodálatos
Ha érzed, hogy viszont szeretnek
De ha nem érzed?
Akkor már nem, hisz fájó szívből fakad.

Szerelmesek napja!
Kinek csodás, kinek fájó
Ha szeretnek, és te is szeretsz
Kívánom szívből, légy boldog e napon (is)

Szerelmesek napja!
Kinek csodás, kinek fájó
Ha szeretsz, de nem szeretnek
Kívánom, soha ne add fel!
Eljön még a te napod!
.....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................


Van, hogy nem keressük a szerelmet, mégis ránk talál.
Kerülget minket, szép lassan behálóz, és már nincs mit tenni...

Mikor először megpillantottalak, egy barátságos, kedves arcot láttam, de mikor rám néztél, a szemedből hiányzott a fény s a ragyogás. Titkon figyeltem apró mozdulataid, s éreztem benned a magányt, kétséget, félelmet, de ami a legerősebb volt, az a szomorúság.

Mikor először beszéltünk, hangod erőtlen volt, szinte csak suttogás válaszoltál, még kérdeztél is, de gondolatod nagyon messze járt. De teltek a percek, az órák, és te egyre befogadóbbá váltál, és én már akkor tudtam, hogy az érzés, mi bennem van, az valami más.

Mikor először mondtam, hogy szeretlek, és köszönöm, hogy vagy, akkor rám néztél, s szemed megtelt fénnyel és ragyogással. Lassan megfogtam a kezed, és csak annyit mondtam, boldog vagyok, hogy segíthettem, s ezentúl én vigyázok rád.

Csak egy kis gondolat...

Minden nap más. Néha csak apró, kis változások, melyet szinte észre sem veszünk, néha pedig nagy és csodás dolgok történnek. Van, hogy akkora bennünk a boldogság, hogy világgá szeretnénk kürtölni, hogy mindenki lássa és érezze.

Néha rossz dolgok történnek velünk, mikor legszívesebben elbújnánk, és nem jönnénk elő többet. Mikor úgy érezzük, vége az életünknek, és hiába próbálunk keresni egy kapaszkodót, nincs semmi, ami boldoggá tenne bennünket. Vagy csak egyszerűen unatkozunk, és nem találjuk helyünket. Minden napot egyformán élünk meg, és nem fedezzük fel az élet megannyi szépségét.

Sokféle élethelyzet létezik és sokféle érzelem. Ahány lélek, annyiféleképpen éli meg. Segítséggel vagy anélkül. Sok fajta segítség létezik. Jöhet a szeretteinktől, barátainktól, és onnan is, ahonnan nem is várjuk. Jöhet a zene által is. Megragadhat minket maga a muzsika hangja, hangszereinek csodálatos játéka, de hatással lehet ránk az, amit közölni szeretne velünk. Azonosulhatunk vele, tanulhatunk belőle vagy csak egyszerűen rácsodálkozunk arra, hogy igen, ezek akár a mi érzéseink is lehetnek.

Hiszem, hogy minden zene megtalálja a hallgatóját, akkor mikor éppen szüksége van rá. Itt van velünk, ha csak nyugalomra, szépségre vagy borzongásra vágyunk. Ha csak egyszerűen kikapcsolódásra van szükségünk. Segít, ha tombolni szeretnénk, ha kiszeretnénk magunkból üvölteni a fájdalmunkat. Fogadjuk be magunkba, ne zárkózzunk el egyetlen zenétől se. Soha nem lehet tudni, melyik lesz az, amelyik megváltoztatja az életünket. Mert tudom, hogy van ilyen zene. Én már megtaláltam.