Kinyílás

Tavasszal lassan kinyílik a természet.

Kinyílik egy könyv lapja, hogy megossza velünk gondolatait.

Egy odaadó kéz, hogy megfogja a másikét.

Egy ajtó, mely egy szerető otthonba vezet.

És kinyílhat a szív, hogy megérinthessék.

Csak egy szó, és máris mennyi értelmet nyer.

Mikor ez megtörténik egy emberrel, megváltozik számára a világ. Más dolgok lesznek fontosak. Rájön arra, hogy eddig egy erős burokban élt. Még csak véletlenül sem bánthatta senki, mert nem férhetett hozzá. De ezzel nem csak a fájdalom elől zárta el az utat, hanem a tiszta szeretettől, szerelemtől is. 

Ha megnyílik másoknak, megtapasztalja milyen egyszerű adni, és milyen jó érzés kapni. Másképp lát dolgokat. Ha párjára néz, nem a kisebb-nagyobb bosszúságokat látja benne. Újra elkezdi felfedezni azokat a tulajdonságait, amiért régen beleszeretett.

Gyermekei szobájába betérve nem a rendetlenséget látja meg először, hanem örül annak, hogy ott vannak. Hogy szeretheti őket. Felfedez olyan dolgokat, amit eddig nem látott. Nem gyötri magát apró problémákkal, és örül még a legkisebb jónak is.

Hogy juthatunk el idáig?

Egy erősen védett szívet nehéz feltörni. Mindenképp valami nagy dolog kell hozzá. Ez lehet egy olyan ember jelenléte, akire másképp nézünk. Ki rávilágít a hibáinkra. Megmutatja, hogy mi az, amit veszíthetünk. Bízunk benne, és hallgatunk rá. És az ő segítségével nagyon nagy dolgokra lehetünk képesek. Lehet egy új szerelem is. Pillanatnyi lángolás vagy mély érzelem. Bármelyik, csak nyisson.

De ne feledjük. Egy kinyílt szív kell, hogy kapjon. És kell,akinek adhat. Mert ha nem, szép lassan újra becsukódhat. És ez már erősebb burok lesz.