Anna szinte mindennapos vendég a lakótelep kedvelt boltjában. Óriási
választék, rengeteg akció és sokszor rosszul feltüntetett árak. Ha
valaki nem szemfüles, könnyen az eredeti árat fizetheti… Ő már többször
szóvá tette, de mikor sietős, mikor nincs kedve a sort feltartani,
inkább szó nélkül kisétál. Mára már feladta. Biztosan mások is
szólnak…legalábbis is reméli…
Ebben a boltban vette észre először. Többször állt előtte a sorban.
Törékeny teste, kopottas ruhája, és szakadt pénztárcája az, ami felhívta
rá a figyelmét. Idős néni, talán már a nyolcvanon is túl van. A
kosarában - melyet gyenge kezében tart - mindig csekély mennyiségű árú
van. Rendszerint kis darab kenyér, és sovány csomagolású felvágott. Van,
mikor látott nála 2 szem almát. Szép pirosat, de a legkisebbeket.
Egyszer hallotta, ahogy kért a pultnál…
- 10 dkg parizert a legolcsóbbikból…
- lehet egy kicsivel több? - kérdi az eladó, miután a leszelt felvágott túlmutatott a kért mennyiségen
- nem kedveském, ne legyen több – szólt a néni, önkéntelen markolva szakadt pénztárcáját.
Forró, nyári nap kezdődött. Korán volt még, fél hét körül. Az idős
szervezet talán ilyenkor viseli el legjobban a nyár kíméletlen
forróságát. A néni, fogva egy kosarat, indult el a sorok között.
Figyelte az árakat, s kereste a piros papírokat. Hiszen azok mindig egy
kicsit kevesebbet mutatnak. Emlékezett az előző napra. Mikor a
hőségtől szinte levegőt sem kapott. Annyira kívánta a hideget. Szinte
elképzelte, hogy a kezében egy finom vanília jégkrém van…mindig is
szerette a vaníliát. Azt is tudta, hogy vigyáznia kell, hiszen ő már
könnyen megfázik. A torka már igen csak érzékeny a hidegre. De csak
óvatosan enné… S akkor a jégkrémes pult előtt vezetett útja. Piros
papírt fedezett fel, s próbálta beazonosítani, hogy melyik jégkrém az,
melynek az ára az olcsóbb. De neki a számok túl aprók voltak. Már kezdte
feladni, mikor egy fiatal hölgy megszólította. Az a kicsiny jégkrém az.
Szinte csak fillérekért. Vanília. Ez van ráírva. Gondolkodik. Tegnap
már evett felvágottat. Most viszont az étvágya nem annyira jó, hiszen
túlzottam meleg van. Egy jégkrém viszont nagyon jól esne…
Annának ma korán kellett boltba mennie. Miután a szükségeseket
beszerezte, egy kis hűsítő után nézett. Szinte minden nap megállt a
jégkrémes hűtőszekrény előtt. Enélkül ezt az időt szinte elviselni sem
lehet. Vett egy nagy dobozzal, de látott kisebbet is. Vanília van
ráírva. Szereti a vaníliát. Ez jó lesz a munkahelyére. S még akciós is…
A pénztárnál a nénit fedezte fel. Mögötte állt, kosarában csekély
mennyiséggel. S azzal a jégkrémmel, mit ő is kiválasztott. Anna monoton
nézte a pénztárgépet, inkább csak megszokásból. Bár az árakat régóta nem
figyeli már, de mintha szemét most vonzaná a képernyő. A fagyi sokkal
drágább. Legalább nyolcvan forinttal. Gondolja, mindegy, neki akkor is
megéri. S akkor az idős nénire néz. Neki viszont biztosan nem mindegy.
Eszébe jutott a parizer. S ekkor a pénztároshoz fordult. Az ár már
megint nem jó. Sokkal olcsóbb van kiírva. S akkor a pénztáros
kénytelen-kelletlen hívja a főnököt. Ki így szól. Sajnos most már nem az
az ára, s gyorsan sietnek lecserélni a hamis árat. Így is kéri?
Pillanatig gondolkodik. Aztán ránéz a nénire. Igen, kérem. Majd fizet és
elhagyja a boltot. De előtte a jégkrémet a meglepett néni kosarába
teszi…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése