Most már belátja Tamás, hogy a kislányának nem adja meg azt, amit egy apa adhat.
Mikor még a kis családjával élt, a közös életük utolsó éveiben is alig
látta őt, s így, hogy már külön költözött, még ritkábban fogja gyermeke
kezét. Az anya az, ki a nap minden percében a gondoskodó. Ő az, ki
foglalkozik a lassan hétéves gyermekkel. Dorka okos, csodaszép kislány
és már hódítja a kisfiú szíveket.
Dorka, mikor még picurka volt, sokszor aludt el apja karjában. Mikor
felfedezte, hogy a két kis lába csodákra képes, jóformán csak a
meseolvasás volt az, mi az ágyában tartotta. Apja saját maga által
kitalált történetekkel szórakoztatta kislányát. Mikor karácsony
közeledett, többek között hóemberekről, rénszarvasokról, Jézuskáról
mesélt. Volt egy történet, melyet a kislány sokkal jobban szeretett,
mint a többit. Egy kislányról szólt, ki segített az anyukájának sütni.
Mézeskalács sütiket, fenyőfásat, csillagosat…
A kislány imádta ezeket a pillanatokat, csak úgy itta apja minden
szavát. Akkor még Tamás is többször volt otthon, része volt a kis
családja életének. Aztán ahogy a kislány cseperedett, egyre kevesebbszer
tudhatta maga mellett apját. Az állandó megfelelni akarás a munkahely
elvárásainak, rányomta bélyegét a családra. Úgy ment tönkre a kis család
élete, hogy az apa jóformán semmit nem vett észre belőle. Pedig sokszor
hallotta felesége aggódó szavát. Tamás, tudnod kell nemet mondani. A
lányod hamar felnő, s te már most sem vagy része a mindennapjainak. Ezt
nem fogod tudni bepótolni. Tudod, hogy nem vágyunk sokra, csak hogy
velünk légy…
De nem hallgatott rá. Már csaknem két éve nem része az életüknek.
Vasárnapi apukává vált, ki sosem akart lenni. Magáénak tudhat egy
biztosnak tűnő munkahelyet, hol időközben jelentős pozíciót vívott ki
magának. S elveszített egy családot…
Advent időszaka van, már túl van a város az első
gyertyagyújtáson. Tamást üzleti ügye a városba szólítja. Csodálkozva
veszi észre a feldíszített főutcát, az árusok sorát, és a nagy
karácsonyfát. A színpadon gyerekek gyülekeznek. Pár perc múlva énekszó
teszi még színesebbé az adventi hangulatot. Majd egy női hang
hallatszik, ki így szól a nézőközönséghez. A következő percekben a
gyerekek saját műveit hallhatják, verseket, kívánságokat és apró
meséket. Majd gyerekhang szól, ki mesélni kezd. Mit szeretnék
karácsonyra? A hangra Tamás felkapja a fejét. A lánya az, Dorka.
„Él valahol egy kislány, Boróka, anyukával kettecskén. Az anyuka - mikor
közeledik a karácsony – Borókának hóemberről, rénszarvasról és
Jézuskáról is mesél. De van egy mese, melyet Boróka sokkal jobban szeret
mindegyiknél. Mely történetben egy kis család készül a karácsonyra. A
házuk udvarán sárgarépa orral hóember áll, kit az apuka a kislányával
közösen épített. Ebben a családban az anyuka a kislányával mézes sütit
süt, fenyőfásat, csillagosat, miközben az apuka a fenyőfát díszíti. Majd
szenteste a kis család a karácsonyfa előtt áll, szeretetben és
békességben”.
Én ilyen családot szeretnék karácsonyra…
Dorka hangja - miközben olvassa ezeket a sorokat - sírossá válik. Tamás
szívében minden szó egy vészcsengő. Visszagondol az elmúlt évekre, s
szeme Dorka pillantását keresi. De a kislány másfelé tekint. Tamás
követi tekintetét, s a tömegben az anyukát pillantja meg. Melyen nem
csodálkozik… Az anyuka része Dorka életének, Tamás már nem…
Nagy szomorúság, mit érez. Most kell
változtatnia az életén, amíg még nem késő. A kislányának még hiányzik,
még vágyik apja ölelésére. Itt az idő, hogy helyrehozza az elszalasztott
éveket…
2012. december 5., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Archívum
-
▼
2012
(32)
- ► szeptember (1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése