Szeretem a természetet. Minden gyönyörűségével, erejével és a benne élő teremtményeivel. Az erdőben csordogáló kicsiny patakoktól a hömpölygő folyókig. A domboktól a hatalmas hegyekig. A kis cserjéktől a fenyvesekig. Csodálom a táj folyamatos változását.
Tavasszal, mikor ébredezik a természet, hívnak az erdők, hol megtelik minden élettel. Mikor már a napnak van annyi ereje, hogy egy kis melegséget lopjon a szívünkbe. Szép lassan kinyílnak a mezők virágai, és életre kelnek a fák. Dalolnak a madarak, és csodaszép lepkék repülnek körülöttünk.
Nyáron, mikor a viharok, heves nyári esők olyan színeket csalnak elő az égboltból, ami egyszerre gyönyörű és félelmetes. Megnyugtató érzés, ha vízparton üldögélve figyelhetjük a vízimadarak kis életét. Esténként, ha alábbhagy a nap forrósága, kedvesünkkel, szeretteinkkel csodálhatjuk a naplementét. Hallgathatjuk a tücskök hangos ciripelését, és az éjszaka titokzatos hangjait. Mikor éjszakai erdei sétákon szentjánosbogarak világítanak.
Ősszel, mikor csodaszép színekbe öltöznek a fák, és levetett leveleik között sétálhatunk a parkban. Mikor elered az eső, és az ablakpárkányon lehet hallani folyamatos kopogását. Vagy éppen tóparton sétálva figyelni a cseppeket, ahogy eggyé válnak a tó vízével.
Télen, mikor megjelenik az első hópehely, és reggel arra ébrednünk, hogy fehérbe öltözött a táj. Mikor sétálunk a hóban, kis madár lábnyomok között, miközben hallhatjuk a kis cinkék hangját. Ha halljuk a kisgyerekek önfeledt kacagását, ahogy felfedezik újból és újból a tél adta csodás lehetőségeket. Suhannak szánkók, és egy nagy borulás sem tántorít el senkit attól, hogy újabb próbát tegyen.
És még sorolhatnám. Igen, minden évszaknak meg van a maga szépsége. Rajtunk múlik, hogy ebből mit látunk meg. Ha elég nyitottak vagyunk minderre, akkor mindig tudunk tenni egy apró felfedezést, mindig láthatunk egy újabb természet adta csodát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése