Valentin napra versek

Figyelj rám most kérlek!
Láss bele a szívedbe. Mit érzel?

Érzed, hogy nincs benned magány?
Hogy lakozik benned még egy lélek?
Ki számodra nagyon kedves?
Mindig és mindenhol őt érzed?
Kitölti minden gondolatod?
Kit, ha meglátsz, felragyog benned a nap?
Érzed azt a melegséget, mit neki tulajdonítasz?
Hogyha ránézel, elönt a forróság?

Nos, csodás érzés.
Ez lenne a szerelem?
Ha igen, akkor ezt mindenkinek éreznie kell.
.....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................


Szeretlek! Kimondani e szót
Egyszerűnek tűnik.
Ha érzed, hogy viszont szeretnek,
Még egyszerűbb.
Oly természetes, hisz tiszta szívből fakad.

Szerelem! Oly sok érzelem,
s mind egyszerre csodálatos
Ha érzed, hogy viszont szeretnek
De ha nem érzed?
Akkor már nem, hisz fájó szívből fakad.

Szerelmesek napja!
Kinek csodás, kinek fájó
Ha szeretnek, és te is szeretsz
Kívánom szívből, légy boldog e napon (is)

Szerelmesek napja!
Kinek csodás, kinek fájó
Ha szeretsz, de nem szeretnek
Kívánom, soha ne add fel!
Eljön még a te napod!
.....................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................


Van, hogy nem keressük a szerelmet, mégis ránk talál.
Kerülget minket, szép lassan behálóz, és már nincs mit tenni...

Mikor először megpillantottalak, egy barátságos, kedves arcot láttam, de mikor rám néztél, a szemedből hiányzott a fény s a ragyogás. Titkon figyeltem apró mozdulataid, s éreztem benned a magányt, kétséget, félelmet, de ami a legerősebb volt, az a szomorúság.

Mikor először beszéltünk, hangod erőtlen volt, szinte csak suttogás válaszoltál, még kérdeztél is, de gondolatod nagyon messze járt. De teltek a percek, az órák, és te egyre befogadóbbá váltál, és én már akkor tudtam, hogy az érzés, mi bennem van, az valami más.

Mikor először mondtam, hogy szeretlek, és köszönöm, hogy vagy, akkor rám néztél, s szemed megtelt fénnyel és ragyogással. Lassan megfogtam a kezed, és csak annyit mondtam, boldog vagyok, hogy segíthettem, s ezentúl én vigyázok rád.