Mézeskalács házikó

Már most hiányzik neki. Göndör fürtjeit simogatva, kis kezét az övében tartva, tudja, hogy hosszú lesz ez az egy hét. Volt felesége elviszi magával kislányát, tőle távol lesznek. A hegyekbe mennek, a párjával. Tamás ölében a mesekönyv kinyitva fekszik, melyből Jancsi és Juliska arca néz vissza rá, s a mézeskalács házikó. Lánya édesdeden alszik, talán már álmodik…

Karácsony közeledik, már csak pár hét van addig. Tamás íróasztala mögül nézi a hóesést. Szereti a hópelyheket, a csendesség és a tisztaság, mi eszébe jut róla. Munkatársa, s egyben nagyon jó barátja, Judit, – már sok-sok éve ismerik egymást – ma karácsonyi kiállítás megnyitóra hívta őt. Egyedül nem menne szívesen, s tudta, hogy őrá bizton számíthat. Barátnője mézeskalács csodáit néznék meg. Önszántából eszébe se jutna ilyen programra elmenni, de tudja, hogy barátjának ez nagyon fontos, így egy percig sem gondolkodik. Legalább eltereli figyelmét korántsem boldog pillanatairól.

A terembe belépve maga is meglepődik. Szebbnél szebb díszek, remekművek sorakoznak egymás mellett. Álmában sem gondolta, hogy ilyen csodákat lehet elkészíteni, ilyen szépen. Már kíváncsian várta a hölgyet, ki ezeknek, a remekműveknek az alkotója volt. Kedves arcot pillant meg, szépet, békességet sugárzót. Tamás rápillant a bemutatkozó levelére. Annának hívják. Önkéntelenül is a hölgy ujjaira téved tekintete, melyen jegygyűrű nem ékeskedik. Kissé elszégyellve magát, hogy rögtön ilyen gondolatok foglalkoztatják, fordul el, s figyeli meredten a vitrinben a kiállított mézeskalácsokat.

Ekkor egy házikót fedez fel, gyönyörűen elkészített, mesebeli házikót. Kislánya jut eszébe, és az utolsó együtt töltött este, s Jancsi és Juliska. A következő pillanatban már a hölgy mellett terem. Miután bemutatkozik, így szól. Ajándékot szeretnék adni kislányomnak, s arra a kis házikóra gondoltam. Lenne mód arra, hogy megvásároljam?

Karácsony második napja van. Tamásnál kicsi fenyőfa, kedves díszekkel, alatta a mézeskalács házikó. Kislánya az ölében pihen, a háttérben karácsonyi zene szól. Nyílik a szobaajtó, Anna lép be rajta. Sugárzóan szép arccal, szemében boldogsággal.

Ez a karácsony most más, érzik mindannyian. A kislány a békességet érzi, mi apukájából árad. Szereti a pillantásokat a szemében, ahogy Anna nénire néz.  Tudja, hogy most jó minden.

Este, kispárnájára ráhajtva fejét, így suttogja. Köszönöm, hogy meghallgattad kívánságom, kis Jézuska…. ha nem túl nagy kérés, kérnék még tőled valamit….segíts apukámnak, hogy maradjon mindig ilyen boldog, mert én nagyon szeretem őt…