A zene hatása

Kezében az előző napon kikölcsönzött újsággal lép be a könyvtár ajtaján. Az olvasóterem az, mely felé vezeti útja. Körülnézve a helyiségben, a könyvtároson kívül senki nem tartózkodik. Szinte vágni lehet a csendet. Nem hallatszik újságpapírok zörgése, se a számítógép billentyűinek kopogása. A számítógépek előtt üres székek várják az internetezni vágyókat.
Tamás, miután az újságot lerakja a pultnál, megszokott helyére igyekszik. Messzebb a pulttól, messzebb a számítógépektől. Nyugdíjasként már megteheti, hogy hosszabb időt eltölt a könyvtár falain belül, így igyekszik a legnyugodtabb helyet kiválasztani magának. Mindennapos vendég, így már jól ismerik őt. Néha beszélget is a könyvtárossal, de szívesebben olvas inkább. Kiválasztva az első újságot, leül a kényelmes székbe. Talán pár perc telik el, mikor is felnézve egy fiatalembert pillant meg a pultnál. Kire ránézve, egy kedvetlen, boldogtalan ember benyomását kelti. Vidámságnak nyoma sincs rajta. Testtartása görnyedt, olyan, mintha hatalmas súly nehezedne vállára. A könyvtáros kérdésére, hogy tagja-e a könyvtárnak, igennel válaszol. Szeretném használni a számítógépet, mondja, majd előveszi olvasójegyét. Majd elfoglalva az egyik gépet, a fejére fejhallgatót téve merül el az internet világában.
Tamás újból belemerül az újságba, de a csendbe már apró billentyűkopogások is belehallatszanak. Gondolata vissza-visszatér a fiúra. Sajnálat, mit érez. Nem érti, mi van ezekkel a fiatalokkal. Egyre több az elkeseredett, életunt gyerek. Ahogy ezen gondolkodik, a fiú irányából zeneszó üti meg fülét. Kellemes zene, de bele se mer gondolni, mennyire üvölthet a fülben, ha még így fejhallgatón keresztül is ennyire hallani lehet. Ahogy figyeli a fiú arcát, látja rajta a változást. Komor arckifejezése mintha enyhülne, teste enyhe mozgásba lendül. Szemét becsukja, s átadja magát az érzésnek…
A könyvtáros Tamás felé fordul. Zavarja a zene? mert akkor szólok neki. Tamás csak rázza a fejét. Isten ments. A fiú talált valamit, miből töltekezhet. Ne vegyük tőle ezt el…