Kissé félénk, visszahúzódó lányka volt. Nem tartozott a jeles tanulók közé, de nem volt rossz tanuló sem. Valahol a középtájon teljesített. Zavarta, ha a középpontban volt, ezért okozott neki gondot a felelés. Jobban szerette, ha írásban kérik számon. Ilyenkor jobbak voltak az eredményei.
Az osztályában magányosnak érezte magát. Ott kialakult baráti társaságok voltak, de ő a barátnőjével egyikhez sem tartozott. A jó tanulók pedig szinte külön tábort alkottak, ezért velük sose beszélt. Néha titkon figyelte őket, (egy kicsit talán irigykedve is) ahogy vidáman, hangosan kacagva, önfeledten tudtak beszélgetni egymással, nem zavarva, hogy mindenki őket figyeli. Néha eljátszott a gondolattal, hogy körülveszik, és figyelik minden szavát. Ő meg mesél és mesél, és nagyon jól érzi magát.
Szeretett görkorcsolyázni. Mikor jó idő volt, amikor tehette, kiment az utcára, és korizott. Azt szerette, mikor gyorsan száguldott vele, és olyankor szabadnak érezte magát.
Egyik este elesett. Ráesett a kezére. Először nem érzett semmit az ijedségen kívül, de mikor ránézett a csuklójára, megijedt. Egyértelműen látszott rajta, hogy eltörött. Pár pillanattal később megérkezett a fájdalom is. Fél órán belül már a kórház baleseti osztályán találta magát. Egy röntgen után bevitték a gipszelőbe. Hideg volt ott és nagyon fázott. Talán akkor jött ki rajta az ijedtség igazából. Még soha nem tört el semmije sem. A gipszelés fájt, amíg helyretették a csontjait. Az egész alkarját a kézfejéig beborította a hófehér gipsz. Mikor ránézett, az első gondolata az volt. Vajon hogy fog ez kinézni hat hét múlva?
Másnap mikor belépett az osztályterembe, halkan köszönt, és leült a helyére. Mintha egy kicsit csendesebb lenne ma mindenki. Felnézett. Őt figyelték. Az egyik lány a jelesek közül odalépett hozzá, és megkérdezte, veled meg történt? Pár pillanattal később már több érdeklődő tekintetekkel találta szembe magát. Zavarba jött, nem tudott hirtelen mit kezdeni ezzel a kialakult helyzettel.
Aztán szép lassan kezdett feloldódni, és jóleső érzés töltötte el. Foglalkoznak vele, és őszinteséget érzett az érdeklődés mögött. Már nem is tűnt annyira szörnyűnek az előző este.
S ekkor az a lány, aki először megszólította, megkérdezte.
- Ráírhatom a nevem?
Az osztályában magányosnak érezte magát. Ott kialakult baráti társaságok voltak, de ő a barátnőjével egyikhez sem tartozott. A jó tanulók pedig szinte külön tábort alkottak, ezért velük sose beszélt. Néha titkon figyelte őket, (egy kicsit talán irigykedve is) ahogy vidáman, hangosan kacagva, önfeledten tudtak beszélgetni egymással, nem zavarva, hogy mindenki őket figyeli. Néha eljátszott a gondolattal, hogy körülveszik, és figyelik minden szavát. Ő meg mesél és mesél, és nagyon jól érzi magát.
Szeretett görkorcsolyázni. Mikor jó idő volt, amikor tehette, kiment az utcára, és korizott. Azt szerette, mikor gyorsan száguldott vele, és olyankor szabadnak érezte magát.
Egyik este elesett. Ráesett a kezére. Először nem érzett semmit az ijedségen kívül, de mikor ránézett a csuklójára, megijedt. Egyértelműen látszott rajta, hogy eltörött. Pár pillanattal később megérkezett a fájdalom is. Fél órán belül már a kórház baleseti osztályán találta magát. Egy röntgen után bevitték a gipszelőbe. Hideg volt ott és nagyon fázott. Talán akkor jött ki rajta az ijedtség igazából. Még soha nem tört el semmije sem. A gipszelés fájt, amíg helyretették a csontjait. Az egész alkarját a kézfejéig beborította a hófehér gipsz. Mikor ránézett, az első gondolata az volt. Vajon hogy fog ez kinézni hat hét múlva?
Másnap mikor belépett az osztályterembe, halkan köszönt, és leült a helyére. Mintha egy kicsit csendesebb lenne ma mindenki. Felnézett. Őt figyelték. Az egyik lány a jelesek közül odalépett hozzá, és megkérdezte, veled meg történt? Pár pillanattal később már több érdeklődő tekintetekkel találta szembe magát. Zavarba jött, nem tudott hirtelen mit kezdeni ezzel a kialakult helyzettel.
Aztán szép lassan kezdett feloldódni, és jóleső érzés töltötte el. Foglalkoznak vele, és őszinteséget érzett az érdeklődés mögött. Már nem is tűnt annyira szörnyűnek az előző este.
S ekkor az a lány, aki először megszólította, megkérdezte.
- Ráírhatom a nevem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése