Angyalhaj

Szép lassan, ráérősen közeledik a - macskák számára rendkívül izgalmas - karácsonyfához. Itt az ideje a játéknak. A következő pillanatban már apró mancsával, gyengéden pofozgatja a kövér gömbdíszeket. Közben mintha őt szólítaná gazdája, de mivel a szavak között nem ismeri fel az „étel” szót, ezért különösebben nem figyel rá. Két hátsó lábára állva, izgalmas dologra lesz figyelmes. Vékony, csillogó szalag lóg le a fa ágairól. Mancsával próbálja megkaparintani, de nem megy egykönnyen. Addig-addig próbálkozik, míg egyszer csak mellé esik a puha szőnyegre. Óvatosan körülnéz. Gazdija most éppen nem figyel rá, így orrával megszaglássza a zsákmányt. Illatosnak nem illatos, de hogy ne maradjon ki egyetlen érzékszerve sem a felfedezésből, így nyelvével megnyalintja. S a következő pillanatban már a szájában landol. Mivel kiköpni már nem tudja, ezért szép lassan lenyeli.
Szenteste van. Finomabbnál-finomabb falatok illata az, mi nem hagyja nyugodni. Mivel ő is a család teljes értékű tagja, ezért van mit jócskán falatoznia. S ez így megy a következő napokban is. Az ünnepek után, reggel fele, rosszullétre ébred. Hányással kezdi a napot. Gazdija aggódó pillantásokkal figyeli őt. Biztosan elcsapta a hasát, gondolja. Egy kis diéta nem árt. De a hányása nem csillapodik, így előkerül a cicakosár. Az orvos is diétát javasol, s ha nem múlik a rosszulléte, akkor egy újbóli látogatást.
Ám a rosszullét megmakacsolja magát. Nincs más lehetőség, csak egy teljes hasi átvilágítás. Az eredmény alapján komoly lehet a baj, hisz az orvos azonnali műtétet javasol. Az aggódó gazdi az előtérben várja, hogy cicájáról hírt kapjon. Nemsokára meg is tudja, mi volt az, mi a nagy ijedséget okozta. Az orvos így szól, miközben az asztalra mutat, a bajnak okozójára. Ez okozta az elzáródást. A cicája megdézsmálta a karácsonyfát. Ez egy angyalhaj.
Újév napján, mikor a fenyőfáról már hiányoznak a kövér gömbdíszek, az angyalhaj már nem kerül vissza régi helyére. A következő karácsony nélküli telik majd.