Anita megáll a faház előtt. Bár teste már óhajtja a meleget, de mivel most látja először teljes valójában, így egy ideig elmerül a látványában. Szebb, mint a képen, s olyan, mint amit mindig is szeretett volna. Ahogy együtt elképzelték. A hegyekben, a hótengerben, a fenyőfák sűrűjében.
Egy olyan helyre vágytak, hol távol kerülhetnek a zajos világtól. Mikor már úgy érzik, hogy csendre és nyugalomra van szükségük, ez a faház lett volna a menedékük. Sok évnek kellett eltelnie. Dolgos, munkával teli éveknek. A gyermekkel még vártak, így jobbára csak dolgoztak - talán túl sokat is - és közben spóroltak. Szép otthont teremtettek maguknak, már csak a faház hiányzott.
Anita, miközben a ház kulcsát kutatja, így gondolkodik. Szerencsések voltak, hisz mindketten erre vágytak. Történhetett volna másként is. Vágyhatott volna egyikőjük tengerpartra is, vagy akár egy tóparti házra. De mindketten szerették a hegyeket, a havat és a hideget. Mind oly sok másban, ebben is azonos hullámhosszon voltak.
S megtörtént, mi megváltoztatta az életüket. Azon a szombat reggelen. Mikor mindketten fáradtan ébredtek egy hosszú hét után. Arra a napra tervezték, hogy személyesen is megnézzék ezt a házat. Kiadós reggeli után autóba ültek, s elindultak fel a hegyekbe. De az útjuk nem ért célt. Az autó defektet kapott, s lesodródott egy kanyarban. Csodával határos módon mindketten életben maradtak.
Hosszú kórházi napok, egymás nélkülözése következett. Megtanultak türelmesnek lenni, elfogadni korántsem könnyű helyzetüket. Nem értették, hogy tölthettek annyi időt egymás nélkül. Megvolt mindenük, de túl sok idő telt el magányban…..
Anita, miután a kis faház ajtaját kinyitotta, visszasétál az autóhoz. Férje türelmesen várja őt. Anita a csomagtartót felemelve, egy összecsukott kerekesszéket emel ki belőle. Kis segítséggel, a következő pillanatokban már a férj is megcsodálhatja új otthonukat.
Csak nézték és nem szóltak. Nem kellett. Hisz mindketten érezték. Itt egy új élet vár rájuk. Ez már nem a menedék, ez a jövőjük. Hol nincs rohanás, tiszta a levegő, nyugalom van és csodaszép környezet. Mire mindketten annyira vágynak. Elfogadva azt, ami megtörtént. Hálát adva, hogy még itt vannak egymásnak. Szeretetben…
Egy olyan helyre vágytak, hol távol kerülhetnek a zajos világtól. Mikor már úgy érzik, hogy csendre és nyugalomra van szükségük, ez a faház lett volna a menedékük. Sok évnek kellett eltelnie. Dolgos, munkával teli éveknek. A gyermekkel még vártak, így jobbára csak dolgoztak - talán túl sokat is - és közben spóroltak. Szép otthont teremtettek maguknak, már csak a faház hiányzott.
Anita, miközben a ház kulcsát kutatja, így gondolkodik. Szerencsések voltak, hisz mindketten erre vágytak. Történhetett volna másként is. Vágyhatott volna egyikőjük tengerpartra is, vagy akár egy tóparti házra. De mindketten szerették a hegyeket, a havat és a hideget. Mind oly sok másban, ebben is azonos hullámhosszon voltak.
S megtörtént, mi megváltoztatta az életüket. Azon a szombat reggelen. Mikor mindketten fáradtan ébredtek egy hosszú hét után. Arra a napra tervezték, hogy személyesen is megnézzék ezt a házat. Kiadós reggeli után autóba ültek, s elindultak fel a hegyekbe. De az útjuk nem ért célt. Az autó defektet kapott, s lesodródott egy kanyarban. Csodával határos módon mindketten életben maradtak.
Hosszú kórházi napok, egymás nélkülözése következett. Megtanultak türelmesnek lenni, elfogadni korántsem könnyű helyzetüket. Nem értették, hogy tölthettek annyi időt egymás nélkül. Megvolt mindenük, de túl sok idő telt el magányban…..
Anita, miután a kis faház ajtaját kinyitotta, visszasétál az autóhoz. Férje türelmesen várja őt. Anita a csomagtartót felemelve, egy összecsukott kerekesszéket emel ki belőle. Kis segítséggel, a következő pillanatokban már a férj is megcsodálhatja új otthonukat.
Csak nézték és nem szóltak. Nem kellett. Hisz mindketten érezték. Itt egy új élet vár rájuk. Ez már nem a menedék, ez a jövőjük. Hol nincs rohanás, tiszta a levegő, nyugalom van és csodaszép környezet. Mire mindketten annyira vágynak. Elfogadva azt, ami megtörtént. Hálát adva, hogy még itt vannak egymásnak. Szeretetben…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése