A házmester nénit seprű nélkül nemigen látták. A háta mögött a rossz-nyelvek boszorkánynak is csúfolták.
Arcán mogorva arckifejezéssel, folyamatos zsörtölődéssel adta tudtára a ház lakóinak, hogy a lábtörlő azért van, hogy használják. Kissé megkeseredett ember volt, kedves szavak ritkán hagyták el száját. A lakók inkább nem is szóltak hozzá, a sepregetés is csak idegesítette őket. Bár a lábukat rendületlenül törölték….
A néni pedig csak a tisztaságot szerette, ezért a ház udvarát folyamatosan takarította. Mindig pörölt a lakókkal, ha sáros lábbal – a kapu előtt lévő lábtörlő használata nélkül - mentek végig az udvaron.
Télen, mikor leesett a friss hó, a néni már hajnalban kint volt, s a havat seperte. A lakókat a sepregetés ilyenkor nem zavarta, csak kiléptek a megtisztított udvarra….
Aztán eljött az a nap, mikor a seprű nem dolgozott többé, s a házmesteri lakás üres maradt. A lakók – mivel nem volt, ki pöröljön velük – egy idő után elfejtették a kapu előtt a lábtörlőt. Az udvarra már nem a tisztaság, hanem a koszosság volt jellemző. A lakásokban többször előkerült a seprű, miközben az ott lakók azon csodálkoztak, honnan hordanak be ennyi szemetet. Az első hó megjelente reggel kellemetlen meglepetéssel fogadta őket. Nem volt ki elsöpörje a havat, mire felébredtek….
S valahogy hiányozni kezdett mindenkinek a mogorva, megkeseredett, zsémbes házmester….
Arcán mogorva arckifejezéssel, folyamatos zsörtölődéssel adta tudtára a ház lakóinak, hogy a lábtörlő azért van, hogy használják. Kissé megkeseredett ember volt, kedves szavak ritkán hagyták el száját. A lakók inkább nem is szóltak hozzá, a sepregetés is csak idegesítette őket. Bár a lábukat rendületlenül törölték….
A néni pedig csak a tisztaságot szerette, ezért a ház udvarát folyamatosan takarította. Mindig pörölt a lakókkal, ha sáros lábbal – a kapu előtt lévő lábtörlő használata nélkül - mentek végig az udvaron.
Télen, mikor leesett a friss hó, a néni már hajnalban kint volt, s a havat seperte. A lakókat a sepregetés ilyenkor nem zavarta, csak kiléptek a megtisztított udvarra….
Aztán eljött az a nap, mikor a seprű nem dolgozott többé, s a házmesteri lakás üres maradt. A lakók – mivel nem volt, ki pöröljön velük – egy idő után elfejtették a kapu előtt a lábtörlőt. Az udvarra már nem a tisztaság, hanem a koszosság volt jellemző. A lakásokban többször előkerült a seprű, miközben az ott lakók azon csodálkoztak, honnan hordanak be ennyi szemetet. Az első hó megjelente reggel kellemetlen meglepetéssel fogadta őket. Nem volt ki elsöpörje a havat, mire felébredtek….
S valahogy hiányozni kezdett mindenkinek a mogorva, megkeseredett, zsémbes házmester….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése