Kicsiny kislány - dohos szobában, melyben alig pislákol a kályha tüze - ágyában fekszik. Paplanját egészen a fejére húzva, próbálja a meleget érezni. De már a paplan is lassan hideggé válik. Kicsiny lábán vastag zokni, s vékony testét körbefonja ruhája. Meleg ruha, de nem eléggé.
Anyukáját várja, ki ígérte, mindjárt érkezik. Nappal van még, délután, de a sötétség már átvette az uralmat a fény felett. Ott kinn hideg van, zord idő. A kislány kismacskájára gondol, aki ki tudja merre csatangol. Talán elbújt melegedni, talán már nem is él. Napok óta nem látta. Szomorúság van a szívében.
Édesanyja azt mondta, hoz meleget. S mielőtt útnak indult, kislányát meleg ruhába öltöztette, s a paplannal betakarta. Itt várj kincsem, nemsokára érkezem, szólt, mielőtt az ajtón kilépett. Mosolyogva, de szemében aggodalommal távozott. Fát kell szereznie. Meg kell találnia a módját. Már kevés van, túl kevés…
A kislány egyre erősebben érzi a hideget, már a kályha tüze sem pislákol. Vágyja a meleget, jobban, mint bármikor….A szoba ajtaja résnyire nyitva, hogy hallja, mikor édesanyja érkezik. Szeme már álmosodik, így becsukja. Mamája mondta mindig, hogy gondolatban bárhova eljuthatsz, ha nagyon akarsz. Ő a meleget akarja, így azt gondolja, egy réten áll. Hol virágok vannak, s napfény. S cicája ott fekszik a mellkasánál, s jó nagyokat dorombol….
S akkor érzi, hogy valami a paplanját fúrja. Szemét kinyitva, macskáját pillantja meg, ki isten tudja honnan, de visszatért hozzá. S most hozzábújva melegíti vékony kis testét. S ekkor a kislány elalszik, már boldogsággal a szívében.
Mikor felébred, meleg van a szobában. Jó meleg. A kályhában a tűz ropog, édesanyja kipirult arccal ül mellette. Mikor látja, hogy kislánya kinyitja szemét, így szól hozzá. Hoztam neked meleget. Most már nyugodtan alhatsz….
Anyukáját várja, ki ígérte, mindjárt érkezik. Nappal van még, délután, de a sötétség már átvette az uralmat a fény felett. Ott kinn hideg van, zord idő. A kislány kismacskájára gondol, aki ki tudja merre csatangol. Talán elbújt melegedni, talán már nem is él. Napok óta nem látta. Szomorúság van a szívében.
Édesanyja azt mondta, hoz meleget. S mielőtt útnak indult, kislányát meleg ruhába öltöztette, s a paplannal betakarta. Itt várj kincsem, nemsokára érkezem, szólt, mielőtt az ajtón kilépett. Mosolyogva, de szemében aggodalommal távozott. Fát kell szereznie. Meg kell találnia a módját. Már kevés van, túl kevés…
A kislány egyre erősebben érzi a hideget, már a kályha tüze sem pislákol. Vágyja a meleget, jobban, mint bármikor….A szoba ajtaja résnyire nyitva, hogy hallja, mikor édesanyja érkezik. Szeme már álmosodik, így becsukja. Mamája mondta mindig, hogy gondolatban bárhova eljuthatsz, ha nagyon akarsz. Ő a meleget akarja, így azt gondolja, egy réten áll. Hol virágok vannak, s napfény. S cicája ott fekszik a mellkasánál, s jó nagyokat dorombol….
S akkor érzi, hogy valami a paplanját fúrja. Szemét kinyitva, macskáját pillantja meg, ki isten tudja honnan, de visszatért hozzá. S most hozzábújva melegíti vékony kis testét. S ekkor a kislány elalszik, már boldogsággal a szívében.
Mikor felébred, meleg van a szobában. Jó meleg. A kályhában a tűz ropog, édesanyja kipirult arccal ül mellette. Mikor látja, hogy kislánya kinyitja szemét, így szól hozzá. Hoztam neked meleget. Most már nyugodtan alhatsz….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése