Egy régi bérház második emeletén laknak ők. Az anya és kislánya, Borka, ki most töltötte be a hetet. Szegénységben - egyik napról a másikra - élnek, kevés kis jövedelemből. Egyedül vannak ebben a zajos világban, a nagyszülők már nincsenek az élők sorában. S az apa már régóta nem része életüknek.
A házat sokféle ember lakja, nagyobb részt idősebbek. Közvetlen szomszédságukban is egy idős házaspár lakik. Jómódúak, szép, barátságos otthonuk van, s legtöbbször gyermekzsivajtól hangos. Borka, mikor a folyosón az ajtójuk előtt elsétál, összeszorul néha a szíve. S mikor látja, hogy az unokáknak szép biciklijük, babakocsijuk van, sóvárogva nézi őket. Neki még sose volt ilyen. Édesanyja szereti őt, s ez a szeretet kölcsönös. Ezért sose mondja. Tudja, hogy édesanyja sokat dolgozik.
Borka fiatal még, de tudja, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel. Örül annak, ami van, de titokban sóvárog. Mint minden gyermek.
Ünnep közeledik. Karácsony. Szereti, hisz ilyenkor anyukája nem dolgozik. Szenteste előtti nap együtt elmennek fenyőfát venni, ilyenkor már olcsóbban megkapják. Kis fenyőfa, de nekik sokat jelent. A saját fájuk.
Az asztalon finomság, legtöbbször olyan, mit egész évben nélkülözniük kell. Narancs és sütemény. S mogyoró. A fára a díszek már megvannak. Saját készítésű díszek, boldog pillanatok termékei.
Szenteste napjára ébrednek. Anyukája fáradtabb, mint máskor. Hosszú volt az év, dolgos. Borka már izgatottan áll az ajtóban, hisz együtt mennek vásárolni. Azt, ami még fontos, azt, ami még nélkülözhetetlen. Ilyenkor az egész város karácsony lázában ég. Ilyenkor tátott szájjal, és csillogó szemmel figyeli, ahogy a boltokban karácsonyi fények teszik hangulatossá a korántsem pihentető vásárlást.
Egy rossz lépés, egy pillanatig elkalandozott tekintet. Borka édesanyja a lépcsőn lezuhanva, lábát erősen fájlalva, a szentestét a kórházban tölti. Szerencsétlen esését követően a műtőasztalon találja magát.
Bajban ismerszik meg az ember. A szomszédok egyként sietnek segítségükre. Az idős házaspár hölgytagja bekíséri Borkát a korházba, s addig ott marad vele, míg a kislány anyukája elalszik. Előtte megnyugtatva őt, hogy kislánya jó kezekben lesz.
S a kislány életében először, a szentestét egy nagycsalád környezetében tölti. Gyermekek, anyuka és apuka, s a nagyszülők. Csodaszép karácsonyfa, csupa finomság, szemnek szájnak boldog pillanat.
De a kislány szeme előtt ott van a fájuk, érzi a narancs illatát, mi csodás, s látja a pillanatot, mikor együtt törik a mogyorót. S nem beszélve a saját kézzel elkészített díszekről, s anyukája mosolyáról.
Körülötte fényesség, csodaszép karácsony, de szívében szomorúság. Mert most már tudja, hogy a szeretett személy a legnagyobb ajándék a földön. Ha mellette van…..S együtt töltik e napokat. Karácsony napjait. S az év minden napját.
Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
A házat sokféle ember lakja, nagyobb részt idősebbek. Közvetlen szomszédságukban is egy idős házaspár lakik. Jómódúak, szép, barátságos otthonuk van, s legtöbbször gyermekzsivajtól hangos. Borka, mikor a folyosón az ajtójuk előtt elsétál, összeszorul néha a szíve. S mikor látja, hogy az unokáknak szép biciklijük, babakocsijuk van, sóvárogva nézi őket. Neki még sose volt ilyen. Édesanyja szereti őt, s ez a szeretet kölcsönös. Ezért sose mondja. Tudja, hogy édesanyja sokat dolgozik.
Borka fiatal még, de tudja, hogy az élet nem mindig fenékig tejfel. Örül annak, ami van, de titokban sóvárog. Mint minden gyermek.
Ünnep közeledik. Karácsony. Szereti, hisz ilyenkor anyukája nem dolgozik. Szenteste előtti nap együtt elmennek fenyőfát venni, ilyenkor már olcsóbban megkapják. Kis fenyőfa, de nekik sokat jelent. A saját fájuk.
Az asztalon finomság, legtöbbször olyan, mit egész évben nélkülözniük kell. Narancs és sütemény. S mogyoró. A fára a díszek már megvannak. Saját készítésű díszek, boldog pillanatok termékei.
Szenteste napjára ébrednek. Anyukája fáradtabb, mint máskor. Hosszú volt az év, dolgos. Borka már izgatottan áll az ajtóban, hisz együtt mennek vásárolni. Azt, ami még fontos, azt, ami még nélkülözhetetlen. Ilyenkor az egész város karácsony lázában ég. Ilyenkor tátott szájjal, és csillogó szemmel figyeli, ahogy a boltokban karácsonyi fények teszik hangulatossá a korántsem pihentető vásárlást.
Egy rossz lépés, egy pillanatig elkalandozott tekintet. Borka édesanyja a lépcsőn lezuhanva, lábát erősen fájlalva, a szentestét a kórházban tölti. Szerencsétlen esését követően a műtőasztalon találja magát.
Bajban ismerszik meg az ember. A szomszédok egyként sietnek segítségükre. Az idős házaspár hölgytagja bekíséri Borkát a korházba, s addig ott marad vele, míg a kislány anyukája elalszik. Előtte megnyugtatva őt, hogy kislánya jó kezekben lesz.
S a kislány életében először, a szentestét egy nagycsalád környezetében tölti. Gyermekek, anyuka és apuka, s a nagyszülők. Csodaszép karácsonyfa, csupa finomság, szemnek szájnak boldog pillanat.
De a kislány szeme előtt ott van a fájuk, érzi a narancs illatát, mi csodás, s látja a pillanatot, mikor együtt törik a mogyorót. S nem beszélve a saját kézzel elkészített díszekről, s anyukája mosolyáról.
Körülötte fényesség, csodaszép karácsony, de szívében szomorúság. Mert most már tudja, hogy a szeretett személy a legnagyobb ajándék a földön. Ha mellette van…..S együtt töltik e napokat. Karácsony napjait. S az év minden napját.
Mindenkinek nagyon boldog karácsonyt kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése