Álom

Nyitja ajkát, s szólna..

de nem hallja a hangot.

Erősebben próbálkozik..

de a hang néma marad.

Az alak a másik szobában

 csak áll tovább..

S figyel valamit mozdulatlan.

Mintha nem e világi volna.

Nem illő a környezetbe..

szürke, kopott színek.

Vajon miért van itt…

e homály és hideg test.

Mozdulna, hogy oda menjen..

de a lába csak meredten áll.

A torok már szinte üvölt…

de a hang csak néma marad.

Az alak nem hallja, s nem látja őt…

de az ő lelke már retteg.

Nem szólhat, hogy menjen el..

Mert valami béklyóban tartja.

Fájdalom s tehetetlenség

mit olyannyira érez..

Vonszolná magát közelebb..

De belül érzi, nem ér hozzá el.

S hirtelen kinyitja szemét..

Izzadságtól csapzott testtel

Fekszik paplanja védelmében

S az álom szertefoszlik…