Ballagás

Az általános iskolai évek számára véget értek. Ez a búcsúzás fájdalommal teli volt, könnyes szemmel tekintett vissza az iskola falai közé. Fiatalságának egy hosszú korszaka fejeződött be, melyben sikerek és kudarcok, szép és kevésbe szép pillanatok váltották egymást. Kicsiny gyermekként belépve az iskola kapuin, majd onnan távozva serdülő lányként. Nyolc év hosszú idő…
A középiskola számára nem volt élményekkel teli. Nem alakultak ki mélyebb kapcsolatok, nem fogta meg az iskola varázsa. Így a búcsúzás sem volt annyira fájdalmas. A „Ballag már a vén diák…” kezdetű dal éneklése közben nem csuklott el hangja a feltörő könnyektől. Ezek az emlékképek kísérik, miközben lánya középiskolai ballagására készülődik. Szeretné, ha emlékezetes lenne. A virágcsokor, mellyel lánya végigjárja az iskola folyosóit, nem lesz túl nagy. Pár szál csupán, gyönyörű csokorba kötve, egy kis meglepetéssel megtűzdelve. A szalagon apró tarisznya, alatta kis szöveg, „elmegyek, elmegyek, hosszú útra megyek”. A búcsúzás pillanatai, mikor véget érnek, a családé lesz a főszerep. Melynek apraja, nagyja kivonul a természetbe, a nagymama hétvégi faházának kertjébe. Közös grillsütés, és hosszú, önfeledt beszélgetés…S ő majd ott fog ülni a diófa alatt, s csak nézi „lassan felnőtt” lányát. Leperegnek majd előtte a múltbéli emlékek, ahogy lánya cseperedik, ahogy végigküzdi az iskolás éveket, hogy végül elérkezzen ez a pillanat is. S ekkor majd odamegy hozzá, és csak ennyit mond. Sok sikert kívánok neked. Kívánom, hogy teljesüljön az álmod, mit annyira elterveztél. Hisz ezért dolgoztál szorgalmasan, oly hosszú éveket…