A királylány

Kislányként nem álmodozott arról, hogy királylány legyen. Se a királyfiról, ki fehér paripán jön, megmentve őt a gonosz boszorkától. Pedig álmaiban sokszor riogatták bibircsókos arcok, rekedt, vinnyogó hangok. Volt egy elképzelése, milyen is lehet egy királylány. Szép, kedves, csodálattal néznek rá, segíti az árvákat, az elesetteket és nem utolsó sorban a bajba jutott állatokat. Ő így képzelte. Ő viszont sose tartotta magát szépnek, se kedvesnek, se nőiesnek. Senki se csodálta, és inkább ő szorult segítségre. Így úgy érezte, sosem lehetne királylány. Így nem is vágyott rá….
Ma már felnőttként persze máshogy tekint a király lányára. Számára ö már csak egy mesefigura. Ilyen olyan pozitív tulajdonsággal felvértezve, a világ összes szépségével felruházva. Így meglepődve hallgatja szerelme gyengéd, érzelmekkel teli mondatát. Megismertem egy királylányt, ki itt ül előttem. S szeméből a rajongás és csodálat, ami sugárzik. S ekkor előtörnek belőle gyermekkori gondolatai. A tökéletes lányról, akiről úgy gondolta, sose lesz. S most sem gondolja, hogy az lenne. Csak kapott egy kis cseppet abból az érzésből, milyen lehet királylánnyá válni. A szeretett férfi királylányává.