Van olyan ember, ki szereti a változásokat.
Van, ki nehezen viseli, főképp, ha a napjait a biztonság érzése uralja.
Ez a nap más, mint a többi…
Az otthon falai között a történések ugyanúgy zajlanak. A férj halk,
szinte suttogó „jó reggelt” köszöntése, és a kezében lévő kávé illata
ébreszti Emmát álmából. Szemeit kinyitva, szája mosolyra húzódik. Kezét
férje arcára téve, a biztonság érzése és a szeretet, ami a szívében van.
Azonban az idilli pillanatokra árnyék vetül. Hamar, túl hamar. Legalább
ezt a rövid időt hagyta volna meg neki a feltörő, szomorú gondolat…
Munkahelyén változások zajlanak. A régi, megszokott hétköznapok - melyek
néha már unalomba csaptak át - mára már nincsenek. Helyette új és új
helyzetek megoldása tölti ki a napokat.
Az emberek, kik őt körülveszik, már régóta részesei a hétköznapjainak.
Mindig mondta… Szerencsés ember vagyok. Az emberekkel - kikkel
konfliktus alig - békességben és nyugalomban tölti el a pillanatokat…
S ezek a kapcsolatok most elszakadnak…
Beérve munkahelyére a megszokott köszönés elmarad. Az útvonal, melyet
naponta végigjárt, mára már módosult. Helységek állnak üresen, melybe
ajtót nyitni felesleges, hiszen választ nem kapna. Emberek - kikkel
hosszú éveket töltött el viszonylag biztonságban - már másik épület
ajtaját nyitják majd nap, mint nap. S a változás nem áll meg…
S már most hiányoznak a régi, megszokott, már-már unalomba átcsapó hétköznapok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése