Sokféle olvasó létezik. Van, kinél a könyvek kölcsönzési határideje
szent. Van, ki már egynapos késésnél is sűrű bocsánatkérések közepette
adja át a visszahozott könyvet. Van, ki egyszerűen csak elfeledkezik
róla…
Terike, a könyvtáros eddig sokféle olvasóval találkozott, hiszen már
hosszú évek óta vezetgeti ezt a kis könyvtárat. Sosem volt túl szigorú,
mindig hagyott időt az olvasóknak. Biztosan nem volt ideje még
elolvasni… Vagy elfeledte, de már készül is a könyvtárba… Van
azonban, mikor nincs mit tenni. Fel kell szólítani. Főleg, ha a késésben
lévő könyvet másik olvasó is szeretné elolvasni….
Fiatal hang veszi fel a telefont. Már a könyvtár szó hallatán
megváltozik hangszíne. Sűrű bocsánatkérések közepette tesz ígéretet,
hogy a könyvet azonnal visszahozza. Terikének, a könyvtárosnak szinte
meg sem kell szólalnia.
Pár órával később egy fiatal lány lép be a könyvtár ajtaján. Kezében
egy könyvet szorongat. Késésben vagyok…mondja. A könyvtáros rámosolyog,
hogy nincs semmi baj. Majd automatikusan végiglapozza a könyvet, melyből
egy kis papír hull ki. Rajta a következő mondattal. „Elnézést, hogy
késve hoztam vissza a könyvet. Nekem nagyon tetszett, remélem önnek is
fog”. A könyvtáros kérdő tekintettel néz a lányra, ki így szól. Ezt a
kis bocsánatkérést annak az olvasónak szántam, ki ezt a könyvet már
nagyon várta, megkérhetném, hogy benne hagyja? S a könyvtáros
elmosolyodik. Természetesen, majd elrejtem a sorok között. S közben azon
gondolkodik, hogy, amióta ezt a kis könyvtárat vezeti, ilyet még sosem
tapasztalt. Kedves gesztus, mely kis apróságnak tűnik, de mégis
nagyon-nagy dolog. Egy csöpp figyelmesség ebben a rohanó világban…
2013. január 5., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Archívum
-
►
2012
(32)
- ► szeptember (1)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése