2011. április 3., vasárnap

Hivatásán túl mutat

Fiatalok. Nagy szerelemre vágyók. A középiskolai évek alatt próbálkoznak, ismerkednek. Szeretnek, csalódnak s reménytelenül vágynak. A kamaszok világa bonyolult rendszer. Már csaknem felnőtt, de mégsem az. A vélemény meg van, de nincs tapasztalat. Lázadás, és meg nem értés. A szülők és tanárok tanácsai. Vagy megfogadják, vagy nem. Úgy érzik, a világ ellenük fordul.
Nincs ki megértse őket. Kell egy ember, ki segít.
Könyvtáros. Szereti a gyermekeket, fiatalokat. Feladatának érzi, hogy segítsen a helyüket nem találóknak. Meghallgatja őket, bizalmat ébreszt, s erre nagyon vigyáz. Jönnek, és olvasnak. Bíznak a könyvtárosban, érzik, hogy segíteni akar. Beszélgetnek, Jutka néni, képzelje mi történt ma. Van ki mesél egész délután, van kinek elég, ha ott ül. Gépezik, vagy folyóiratokat nézeget. Tanácsokat kérnek, örömet, bánatot osztanak meg. Szép lassan elmesélik otthoni életüket. Van, kinek nagyon rossz, van, ki "csak" magányos. S lassan kialakul egy kis társaság, kik ott töltik szabadidejüket.

Lehetnének máshol is. Bandázhatnának. De itt jól érzik magukat. A család örül, vagy nem is tudja. Van ilyen is.
Jönnek akkor is, ha ő nincs ott. Már nem félnek, s otthonosan mozognak. S barátságok szövődnek, esetleg
szerelmek.
Nem végleges megoldás, de ha még csak átmenetileg is, gyógyíthat fiatalokat. S ehhez egy olyan ember kell, ki nem áll meg a hívatásánál, hanem azon túl mutat. Nem lenne feladata, de nem tudna tenni másként.
Szociális könyvtáros? Azt hiszem, így nevezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése