Tavasz van és meleg vasárnap. Párom rám nézve, kérdést tesz fel. Egy kis szabadság, mit kínál nekem. Menni, sétálni, kimozdulni. Ránézek, és nem azt mondom rögtön, hogy rendben. Hanem agyam elkezd dolgozni, hirtelen számba véve minden okot, ami miatt nem kellene. Hirtelen ötlet, nem volt tervbe véve. Vajon, mi az, mit ez miatt nem teszek meg?
Főznöm kellene. Hisz megígértem, finom falatok, mi gyerekeimnek kell.
A ruhák? Ha most elmegyek, mikor lesz tiszta, mikor fejezem be?
Takarítani nem kellene? Körülnézve igen csak ráférne. Hétköznap az idő kevés, ilyenkor van lehetőség mindenre.
S párom vár, s nem érti, mi az, min töprengek. Szabad levegő. Kell ennél lényegesebb?
Majd ránézve gyermekeimre, rájövök, hogy finomság nem csak itthon terem. Ruha? Van elég, majd este kicsit később fekszem le. S a lakás? Várhat.
Hisz vendég nem jön, s különben sem annyira vészes. Szememet majd becsukom, s nem veszem észre a jeleket:).
Öt perc telt el, s eldöntöttem. Fél óra, s a család már indulásra készen. S a nap boldogan, élményekkel telik el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése