Remény

Nézve az eget, haragos felhőket látván,
bár szeretve esőt, és viharos éjszakát,
de lelkem enyhe szellőt, csendet kíván
s lám e remény meghallgatásra talál.

Várom, hogy jöjj, hogy siess hozzám,
mutasd, hogy mennyire vágysz rám,
én itt vagyok, szívem csak reád vár,
s te érkezel - a remény hallgat rám.

Átölelsz, és kezeddel kezem érinted,
s én figyelem a szemedben a jeleket,
Remélem a csillogást, és a szerelmet,
mit az első perctől éreztem benned.