2011. október 25., kedd

Keze alatt az állatok életre kelnek..

Szépen tudott rajzolni. Huszonéves lány volt, kinek keze alatt az állatok életre keltek. Hosszú évek alatt tanulta meg a technikákat. Rajzolt mindent, mi lelkét boldoggá tette. Szerette a lovakat, és főként a cicákat. Rajzolt mindennel. Ceruzával, feketével és színessel, de legjobban a számítógépen varázsolt csodákat. Rajzpaddal, aprólékosan, sok-sok időt nem kímélve készültek el a művek.
A könyvtárban a gyermekrészleg színesebb lett rajzaival. Fényes papírra nyomtatva, kis keretbe csomagolva díszítette a falakat. Gyermekek csodájára jártak, és mindig mindenkinek megvolt a kedvenc képe. Örömmel rajzolta őket és szívesen adott belőle a könyvtárnak.
Egyik délután aprócska kislány jött anyukájával, ki először járt a könyvtárban. Szemei kíváncsian fedezték fel a számára még ismeretlen gyermekkuckót. A polcokon lévő rengeteg képeskönyv ámulatba ejtette. Egy kicsit talán meg is volt szeppenve. S ekkor felfedezett egy képet a falon. Póniló volt rajta, kinek hátán egy kislány ült. A szeme minduntalan felé pillantott. Anyukája mutatott neki könyveket, de valahogy az most annyira nem érdekelte. Majd egyszer csak a kislány így szólt. Anyuci. Azt a képet úgy szeretném. Kérdezzük meg a nénit, hogy enyém lehet e. Anyukája látta kislánya szemében, hogy komolyan gondolja. Így azt is tudta, hogy addig úgysem nyugszik meg, míg meg nem kérdezik.
A pulthoz lépve így szólt a könyvtároshoz. Van mód arra, hogy ezekből a képekből vásároljunk? A kislányomnak nagyon tetszik az a pónilovas kép. Nincs áruk, nem eladók, szólt a könyvtáros. De ha egy kicsit tud várni, megkérdem az alkotóját. Hátha tudunk tenni valamit az ügy érdekében. Hálásan köszönöm, mondta az anyuka.
Pár perc múlva már a kislány kezében volt a kép. Ajándékba kapta meg. Örömtől csillogó szemmel tartotta kezében, mint aki sosem akarja elengedni. Azért sikerült egy könyvet is kikölcsönözniük, de a nap fénypontja egyértelműen a kép lett.
S a könyvtáros őszintén sajnálta, hogy a képek rajzolója nem látta a kislánynak az arcát. Mert gyermeki őszinteség és rajongás volt látható rajta. Ennél nagyobb megerősítés nem is kell egy alkotónak, ki munkáit elsősorban gyermekeknek rajzolja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése