Reggel, mikor felébred, kinyitja szemét. Megmosakodva frissítő vízben, álmosságát maga mögött hagyva, élesen látja a világot. Ez az állapot természetes számára. Több mint negyven év telt már így el az életéből.
Mikor huszonéves volt, kislánya született. Csodaszép, imádni való. Mikor a kislánynak a második születésnapját ünnepelte a család, akkor vette észre először gyermekén. Rajzfilm ment a televízióban, mely alacsonyan, kis állványon állt. Az apró lány megállt előtte, feltűnően közelről figyelve. Ekkor kapva meg első szemüvegét. Rövidlátó, mondták az orvosok.
Azóta tizenhat év telt el, mely idő alatt a lencse folyamatosan erősebb lett. Már nagylánnyá cseperedve, reggel kinyitva szemét, talán ha tíz centiméterre lát. Matatva kezeivel keresi a számára fontos szemüveget. Hogy érzékelhessen mindent, mit kell.
Elmúlt tizennyolc éves. Az orvosok bizakodnak. Műthető, mely pár perc csupán. Szemüveg nélkül élheti további éveit. Elhatározzák, hogy adnak a lánynak egy esélyt.
A főváros felé haladva az anya ily szavakat hall. „Meg fog változni az életem. Hogy miben? Elmesélem…”
A műtőből kilépve az anya boldogan tekint lányára, mert látja a tekintetében a változást. A lánya így szól. Anya látlak téged. Nem kell hozza semmi más. Csak a két szemem.
S akkor az anya erre gondol. Pár perc, mily rövid idő. De a lányának egy „új” életet jelent.
Ő sosem fogja tudni átérezni, mit is jelent ez valójában. Honnan is tudná?
Mikor huszonéves volt, kislánya született. Csodaszép, imádni való. Mikor a kislánynak a második születésnapját ünnepelte a család, akkor vette észre először gyermekén. Rajzfilm ment a televízióban, mely alacsonyan, kis állványon állt. Az apró lány megállt előtte, feltűnően közelről figyelve. Ekkor kapva meg első szemüvegét. Rövidlátó, mondták az orvosok.
Azóta tizenhat év telt el, mely idő alatt a lencse folyamatosan erősebb lett. Már nagylánnyá cseperedve, reggel kinyitva szemét, talán ha tíz centiméterre lát. Matatva kezeivel keresi a számára fontos szemüveget. Hogy érzékelhessen mindent, mit kell.
Elmúlt tizennyolc éves. Az orvosok bizakodnak. Műthető, mely pár perc csupán. Szemüveg nélkül élheti további éveit. Elhatározzák, hogy adnak a lánynak egy esélyt.
A főváros felé haladva az anya ily szavakat hall. „Meg fog változni az életem. Hogy miben? Elmesélem…”
A műtőből kilépve az anya boldogan tekint lányára, mert látja a tekintetében a változást. A lánya így szól. Anya látlak téged. Nem kell hozza semmi más. Csak a két szemem.
S akkor az anya erre gondol. Pár perc, mily rövid idő. De a lányának egy „új” életet jelent.
Ő sosem fogja tudni átérezni, mit is jelent ez valójában. Honnan is tudná?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése