A gyertya lángja szelíden pislákol,
Ha fújja szellő, örült táncot jár.
Vigyázva e tűzre, hogy el ne aludjon,
Elhunyt szeretteinkért ég e láng.
Van, hol egy-két gyertya fénylik,
Míg másutt lángok sokasága.
A sírokon virág-koszorúk, hol
Egykoron mosolygó - síró emberek,
Nyugodnak békességben.
Csendesség van mindenki szívében,
Messze járnak ők, az emlékekben.
Arcok jönnek, pillanatok szállnak
A holtak az elmékben élőkké válnak.
Ha fújja szellő, örült táncot jár.
Vigyázva e tűzre, hogy el ne aludjon,
Elhunyt szeretteinkért ég e láng.
Van, hol egy-két gyertya fénylik,
Míg másutt lángok sokasága.
A sírokon virág-koszorúk, hol
Egykoron mosolygó - síró emberek,
Nyugodnak békességben.
Csendesség van mindenki szívében,
Messze járnak ők, az emlékekben.
Arcok jönnek, pillanatok szállnak
A holtak az elmékben élőkké válnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése