Tessék mondani, lehet enni a ruhatárban? soká kerülök én még haza, megéheztem. Ne tessék rám így nézni, az embernek valahol enni kell. Tudom, nem illik, meg mi lesz ha lemorzsázom a kabátokat? De hát hogyan tenném, hisz azok ott lógnak a fogason, szépen, egymás mögött. Van szendvicsem, szépen becsomagolva, óvatosan kiveszem. Meg van vizem is, ha megszomjaznék.
Meg hát közben szeretnék beszélgetni is egy kicsit magácskával. Hallani szoktam ám, ahogy az emberek mesélnek, s maga bőszen bólogat. Biztosan érdekli, amit mondanak, különben nem bólogatna ennyire.
Mesélhetek én is? Van ám sok minden, amit én is tudok mesélni. Túl sokan nem hallgatnak meg, anyám az, akinek mondani szoktam. De hát ő meg elfoglalt, és látom rajta, hogy mikor látja, hogy készülődöm, megkönnyebbülés mutatkozik a szemében. Gondolja, estig bizton nem érkezem. Gyorsan csinál is nekem szendvicset. Áldott jó anya.
Ki kell mennem? Itt nem ehetek? Tiltja a szabályzat? S ha nem vennék észre? Ha megbújnék a sarokban, a kabátok között? Ott kinn hideg van, lefagynak az ujjaim. S különben sem izgalmas ott egymagamban. Jó, akkor nem eszem. Bírom még, csak beszélgettem volna egy kicsit.
Akkor beljebb megyek, olvasgatok egy kicsit. Az emberek itt kedvesek, hangosan köszönnek, s mondják is gyorsan. Nyugodtan beljebb mehet, leülhet hátul, a fotelban, olvashat szép csendesen. S már fordulnak is el tenni dolgaikat. Elfoglalt emberek. Most senkinek nincs kedve beszélgetni.
Sétálok a polcok között. Érdekes könyvek, sok mindenről szólnak. Egyiken megakad a szemem. Nagy betűkkel van írva, hívogató. Leemelem, majd leülök a fotelba, amit oly kedvesen felajánlottak.
A könyvre ez van írva. A MAGÁNY. El kezdem olvasni.
Meg hát közben szeretnék beszélgetni is egy kicsit magácskával. Hallani szoktam ám, ahogy az emberek mesélnek, s maga bőszen bólogat. Biztosan érdekli, amit mondanak, különben nem bólogatna ennyire.
Mesélhetek én is? Van ám sok minden, amit én is tudok mesélni. Túl sokan nem hallgatnak meg, anyám az, akinek mondani szoktam. De hát ő meg elfoglalt, és látom rajta, hogy mikor látja, hogy készülődöm, megkönnyebbülés mutatkozik a szemében. Gondolja, estig bizton nem érkezem. Gyorsan csinál is nekem szendvicset. Áldott jó anya.
Ki kell mennem? Itt nem ehetek? Tiltja a szabályzat? S ha nem vennék észre? Ha megbújnék a sarokban, a kabátok között? Ott kinn hideg van, lefagynak az ujjaim. S különben sem izgalmas ott egymagamban. Jó, akkor nem eszem. Bírom még, csak beszélgettem volna egy kicsit.
Akkor beljebb megyek, olvasgatok egy kicsit. Az emberek itt kedvesek, hangosan köszönnek, s mondják is gyorsan. Nyugodtan beljebb mehet, leülhet hátul, a fotelban, olvashat szép csendesen. S már fordulnak is el tenni dolgaikat. Elfoglalt emberek. Most senkinek nincs kedve beszélgetni.
Sétálok a polcok között. Érdekes könyvek, sok mindenről szólnak. Egyiken megakad a szemem. Nagy betűkkel van írva, hívogató. Leemelem, majd leülök a fotelba, amit oly kedvesen felajánlottak.
A könyvre ez van írva. A MAGÁNY. El kezdem olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése