2011. szeptember 29., csütörtök

Szabadság íze...

Kilép az iroda ajtaján. Teste könnyed, s úgy érzi, hogy lelke már nem akar testéből elmenekülni. Ügyvédnél volt, azzal a férfival, kivel hosszú évekig házasságban élt. Már nem is látja őt, csak kezében a válásáról szóló papír tanúskodik létéről. Erősen szorítja, nem engedi. Úgy érzi, élete legfontosabb, s legjobb döntése, mit a kezében tart.
Körülnéz, ráérősen szemléli az embereket. Valahogy, most látja is őket. Elindul egy irányba. Arra, merre ő szeretne. Léptei egyre lassulnak. Nem kell sietnie, van idő. Mindent figyel, állatot, embert, a fákat s a növényeket. Kíváncsian fedezi fel a környéket. Egy kósza gondolat suhan át agyán. Olyan vagyok, mint egy GYERMEK, mind, aki most fedezi fel a világot. S mosolyra húzódik szája. Ekkor egy ember szólítja meg, mely hangra gyomra megfeszül. Hirtelen eltűnik a béke, s a nyugalom. A volt férje az, nem látja, de tudja hogy ő. Nem akarja az érzést, s felriad.
Kinyitja szemét. Először álmosan pislogva próbálja felfogni, hogy mi is történt. Majd oldalra fordítva fejét, férjét fedezi fel az ágyban. Az álombéli érzés, mi a gyomrában keletkezett, még mindig meg van. Ekkor próbálja felidézni a csodát, mit előtte érzett, de nem sikerül neki. Újra érezni akarja. S most már tudja, mit kell tennie. Érezni a papírt a kezében, hogy újra felfedezze a világot, hogy újra GYERMEK lehessen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése