Barátom vagy?

Vágyom, hogy őszinte barátként tekintsek rád,
lelkemben mégis előtörnek kétkedő gondolatok….
Űzném onnan, hisz oly sokszor hallom….
nagyon fontos vagyok….

De a kérdések jönnek minduntalan…..

Vajon igazán szeretnéd általam érezni,
mit veled szívem mélyéből megosztok?
vagy csak hamis mosolyod mögé bújva várod,
míg örömöm csillapodik…..

Elpanaszolva néked lélekfájdalmam,
„felrázó” mondataid valóban a segítés vezérli?
vagy már hozzám türelmetlen lelked
kívánja annyira nyugtod.

Életem pillanatait megosztva véled,
Érzed e vágyódásom, hogy létem része légy…
Szavaimból kihallod e, hogy számomra
Ez oly nagyon sokat ér…

Vajon megosztva véled e kétségeim,
Válaszod az őszinteség vezérli?
Tiszta szívemből szeretném ezt hinni,
hisz a barátság számomra ezt jelenti...