Vágyódás

Vágyódás valami iránt. Ez lehet egy ember, egy tárgy vagy bármi, mit látni, érezni és tapasztalni szeretnénk. Vágyódhatunk arra is, hogy valaki úgy beszéljen velünk, hogy az jóérzéssel töltsön el bennünket.
Hosszú-hosszú sorokon keresztül lehetne sorolni, mi lehet az, mit egy ember kívánhat. Ha lelkünkben kutatva a vágyódás érzése az, mit találunk, akkor egyértelműen nem kaptuk meg, nem éltük át, nem tapasztaltuk meg, mit annyira szeretnénk.
Ha folyamatosan hangos zaj van körülöttünk, akkor csendet szeretnénk. Hisz a zaj nem hagyja lelkünket nyugodni.
Ha életünk párja sokszor emeli fel hangját - így adva nyomatékot igazának -, akkor egy halk szavú, nyugodt embert szeretnénk magunk mellett.
Ha az örömünket, bánatunkat nincs akivel megosszuk, akkor egy olyan társra vágyunk, ki velünk van - nem csak testben, hanem lélekben is -, ezekben a számunkra fontos pillanatokban.
Ha még nem voltunk szerelmesek, vágyjuk az érzést. Mert látva más emberek arcát, tudjuk, hogy az csodálatos lehet.
Ha izgalmas élményeket hallunk messzi utazásokról, titokzatos vidékekről, vagy a tengerről, mi is át szeretnénk átérezni a pillanatokat.
A vágyaink közül van mi teljesül, van mi nem. Van, miért tehetünk valamit, van miért nem.

Vágyódás az életünk. Elkezdve apró gyermekkortól, mikor csak egy cukorkát szeretnénk elszopogatni, de anyukánk nem engedi. Mert árt a fogunknak.
Egészen életünk utolsó napjáig, mikor vágyjuk a békés, fájdalommentes halált.