Imádott olvasni. Amióta csak ismerte a betűt, falta a könyveket. Végig olvasta élete sok-sok évét. Már lassan a nyolcvanas éveiben járt. Az otthonától talán fél órára volt a könyvtár, mely nem tűnt annyira távolinak. Csak a számára….
Mikor nyugdíjas éveibe ért, nem volt olyan hét, mikor ne lépte volna át a könyvtár küszöbét. Szeretett ott lenni, mert mindig olyan kedvesek voltak vele. Kis könyvtár volt és barátságos.
Ahogy teltek az évek, egyre nehezebb időszakok jöttek. Mozgása nehézkessé vált, sétái lecsökkentek. A heti egy látogatásból havi egy látogatás lett. Aztán már annyi sem.
Egyszer csak aggódó telefont kapott. A fiatalasszony a könyvtárból, Ágika. Hogy van Marika néni? Régen járt a könyvárunkban…Bizony régen. Nem megy neki már a séta. A boltba még csak-csak lemegy, de a könyvtár az már messze van. Ekkor a fiatal könyvtáros felajánlotta. Szívesen vinne könyveket hozzá, s akkor nem maradna le az újdonságokról. Boldogan elfogadta.
Így két-három hetente, újabb izgalmas olvasmányok váltották fel a már kiolvasott könyveket. S Ágika, mikor eljött hozzá, nem sietett vissza. Mindig volt ideje arra, hogy őt meghallgassa. Szüksége is volt rá, hisz egyedül élt. A könyv volt a társasága.
Teltek múltak a hónapok. Mikor már hideg lett és korán sötétedett, a sorokat egyre nehezebben olvasta. Az elmúlt években a kis lámpa még segített. De most valahogy az sem. Egyértelműen romlott a látása. Orvoshoz kell mennie. Mikor Ágika eljött hozzá, elpanaszolta. A könyvtáros legközelebb már nagybetűs, öregbetűs könyvet hozott. Egy idő után már az sem segített. Elfáradt és kedvetlenné vált. Vágyta volna a sorokat, de nem bírt olvasni. Az orvosok se bíztatták túl sok jóval. Időskori látásromlás.
Ágika aggódva figyelte. Ebben a kórban már veszélyes a magány és az elesettség érzése. Könnyen feladhatja az idős ember. Így valamit tennie kell.
Mivel a könyvtáruk elég szép számmal vásárolt hangos könyvet, így úgy gondolta, egy próbát megér. A néninek nem volt lejátszója, így Ágika a régi lejátszóját vitte el hozzá. Tudta, hogy kezelése nem lesz könnyű számára, hisz őtőle távol áll ez a technika, így addig, míg meg nem tanulja, addig többször meglátogatja.
A néni fekszik az ágyában, s a hangokra figyel. Kellemes férfihangra, ki éppen kedvenc könyvéből olvassa a sorokat. Ifjúsága szeretett könyvéből. Mely jóleső érzéssel tölti el. Hisz úgy érzi, mintha visszarepítené egy kicsit a múltba….
Mikor nyugdíjas éveibe ért, nem volt olyan hét, mikor ne lépte volna át a könyvtár küszöbét. Szeretett ott lenni, mert mindig olyan kedvesek voltak vele. Kis könyvtár volt és barátságos.
Ahogy teltek az évek, egyre nehezebb időszakok jöttek. Mozgása nehézkessé vált, sétái lecsökkentek. A heti egy látogatásból havi egy látogatás lett. Aztán már annyi sem.
Egyszer csak aggódó telefont kapott. A fiatalasszony a könyvtárból, Ágika. Hogy van Marika néni? Régen járt a könyvárunkban…Bizony régen. Nem megy neki már a séta. A boltba még csak-csak lemegy, de a könyvtár az már messze van. Ekkor a fiatal könyvtáros felajánlotta. Szívesen vinne könyveket hozzá, s akkor nem maradna le az újdonságokról. Boldogan elfogadta.
Így két-három hetente, újabb izgalmas olvasmányok váltották fel a már kiolvasott könyveket. S Ágika, mikor eljött hozzá, nem sietett vissza. Mindig volt ideje arra, hogy őt meghallgassa. Szüksége is volt rá, hisz egyedül élt. A könyv volt a társasága.
Teltek múltak a hónapok. Mikor már hideg lett és korán sötétedett, a sorokat egyre nehezebben olvasta. Az elmúlt években a kis lámpa még segített. De most valahogy az sem. Egyértelműen romlott a látása. Orvoshoz kell mennie. Mikor Ágika eljött hozzá, elpanaszolta. A könyvtáros legközelebb már nagybetűs, öregbetűs könyvet hozott. Egy idő után már az sem segített. Elfáradt és kedvetlenné vált. Vágyta volna a sorokat, de nem bírt olvasni. Az orvosok se bíztatták túl sok jóval. Időskori látásromlás.
Ágika aggódva figyelte. Ebben a kórban már veszélyes a magány és az elesettség érzése. Könnyen feladhatja az idős ember. Így valamit tennie kell.
Mivel a könyvtáruk elég szép számmal vásárolt hangos könyvet, így úgy gondolta, egy próbát megér. A néninek nem volt lejátszója, így Ágika a régi lejátszóját vitte el hozzá. Tudta, hogy kezelése nem lesz könnyű számára, hisz őtőle távol áll ez a technika, így addig, míg meg nem tanulja, addig többször meglátogatja.
A néni fekszik az ágyában, s a hangokra figyel. Kellemes férfihangra, ki éppen kedvenc könyvéből olvassa a sorokat. Ifjúsága szeretett könyvéből. Mely jóleső érzéssel tölti el. Hisz úgy érzi, mintha visszarepítené egy kicsit a múltba….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése