Fióka

Egy gazdinak, ki nagyon szereti a papagájokat, mi az, mi talán a legnagyobb örömet okozza?

Talán a legnagyobb boldogság az, ha imádott papagájainak fiókája születik. Egy új élet, egy apró tollas. Izgatottan csodálja a kis jövevényt, melyre nagyon régóta várt. Egy köröm nagyságú, csupasz kismadarat.

De az út, mely ehhez a boldogsághoz vezetett, egy kicsit hosszúra sikeredett. Fiú és lány papagája nem igazán akart a szerelem útjára lépni. A fiú papagáj inkább szeretett gazdija vállán ücsörgött, mint kis társa tollát bigyerészte. Így maradt a várakozás…..

Míg egyszer csak egy új lakó érkezett a kis kalitkába, ki alaposan felforgatta annak nyugalmát. Fiú papagáj volt, ugyanolyan zöld színekkel, mint újdonsült társai. A kislánnyal szinte azonnal egymásra találtak, ezzel végleg gazdija karjaiba száműzve a kalitka eddigi urát.

Teltek múltak a hetek és a hónapok. Egyik napon a „kis felforgató” nagy meglepetést okozott szerető gazdijának. Az eddig fiúnak hitt kismadár ugyanis tojást tojt.

Volt nagy csodálkozás…..Amit a gazdi, a kismadarak neméről gondolt, az alaposan meg lett cáfolva.  S már nem csodálkozott azon, hogy amíg két lakója volt a kalitkának, miért nem született kis fióka…..

A következő napok izgatott várakozással teltek. Pár nap múlva már több tojás lapult az odú mélyén. S végre, egy-két hét elteltével a gazdi meghallotta az első kis jövevény vékonyka, de igen erőteljes hangját. Ez a kis hang számára felért egy szívhez szóló, szép muzsikával.

Hisz fültanúja volt egy apró élet születésének, mely élet az ő imádott madarai első kis fiókája.