A nagymama egy fényképet tart a kezében. Szemében könnyek gyűlnek, ahogy elidőzik rajta. Apró, barna szemek néznek rá a képről, hol játékautót tart kezében egy kisfiú. Hatéves forma, életvidáman áll a sok csillogó szemű gyermek között. A képen mikulás ünnepség van az oviban. Télapó jött el hozzájuk, hogy meghallgassa kívánságaikat, s kis csomagot adjon nekik. A gyermeki gondolatok cikáznak, a kis szemek izgatottan figyelik, hogy mikor kerülnek sorra. A barna szemű kisfiú érkezik, s szinte suttogja. Iskolás szeretnék lenni. A nagymama még most is hallja kicsit félénk, de vágyakozó hangját, mely melegséggel töltötte el szívét. Majd önkéntelenül is az a nap jut eszébe, mikor megváltozik számukra az élet.
Az életvidám fiúcska egyik pillanatról a másikra, egy másik világba csöppen. Hol nincsenek ovitársak, hol nem a játékok és a kifestők jelentik számára az elfoglaltságot. Itt megismeri az injekciós tűt, a doktor bácsik bátorító szavát, s a nővérek gondoskodását. Az infúziót a karjában, hol a fájdalmát csökkentő gyógyszer folyik. Ilyenkor nem fáj annyira a hasa. Érzi, hogy valami megváltozott benne, hisz nem akar már ágyon ugrálni, nem akar fára mászni. Ereje híján inkább csak a képeskönyveket lapozgatja. Anya, apa s a nagyi figyelik minden mozdulatát. Vannak időszakok, mikor jó minden. Az ovitársai nagyon hiányoznak, de nem mehet hozzájuk, még az anyuci is csak szájkendővel adhat neki puszit. Megismer egy olyan infúziót, melytől nagyon rosszul lesz. Azt nem szereti. Lassan elfelejti a játékot, a gyermekek önfeledt nevetését, csak a felnőttek adnak neki társaságot. Meg olyan gyerekek, kik szintén olyan betegek, mint ő.
Az iskolai ünnepélyen az első osztályosok nélküle kezdik el az évet. Pedig ő csak ezt kérte a télapótól. De senkinek nem mondja, nem akar panaszkodni. Hisz mióta ő beteg, anyáék mindig szomorúak. Mikor apa fogja kezét, ő belenéz a szemébe, s csak ennyit mond. Apa, nem lesz semmi baj. Ilyenkor apu elfordul, pedig nem kellene. Hisz tudja ő, hogy a szeme ilyenkor vizes. Ahogy az övé is, mikor nagyon rosszul van. Mostanában egyre többször. Már a képeskönyv sem érdekli. A télapó újból eljött, de most már a kórházba. De ő már nem akar odamenni. Csak aludni szeretne, s érezni a szülei kezét a fején.
Csodaszép karácsonyi készülődés. A házakban boldogság, hisz pár nap, és itt a szenteste. Egy kis család szemük fényét búcsúztatják. Csendesen, elmondhatatlan fájdalommal a szívükben. Náluk most elmarad a karácsony.
/ Egy csodálatos kisfiú emlékére/
Az életvidám fiúcska egyik pillanatról a másikra, egy másik világba csöppen. Hol nincsenek ovitársak, hol nem a játékok és a kifestők jelentik számára az elfoglaltságot. Itt megismeri az injekciós tűt, a doktor bácsik bátorító szavát, s a nővérek gondoskodását. Az infúziót a karjában, hol a fájdalmát csökkentő gyógyszer folyik. Ilyenkor nem fáj annyira a hasa. Érzi, hogy valami megváltozott benne, hisz nem akar már ágyon ugrálni, nem akar fára mászni. Ereje híján inkább csak a képeskönyveket lapozgatja. Anya, apa s a nagyi figyelik minden mozdulatát. Vannak időszakok, mikor jó minden. Az ovitársai nagyon hiányoznak, de nem mehet hozzájuk, még az anyuci is csak szájkendővel adhat neki puszit. Megismer egy olyan infúziót, melytől nagyon rosszul lesz. Azt nem szereti. Lassan elfelejti a játékot, a gyermekek önfeledt nevetését, csak a felnőttek adnak neki társaságot. Meg olyan gyerekek, kik szintén olyan betegek, mint ő.
Az iskolai ünnepélyen az első osztályosok nélküle kezdik el az évet. Pedig ő csak ezt kérte a télapótól. De senkinek nem mondja, nem akar panaszkodni. Hisz mióta ő beteg, anyáék mindig szomorúak. Mikor apa fogja kezét, ő belenéz a szemébe, s csak ennyit mond. Apa, nem lesz semmi baj. Ilyenkor apu elfordul, pedig nem kellene. Hisz tudja ő, hogy a szeme ilyenkor vizes. Ahogy az övé is, mikor nagyon rosszul van. Mostanában egyre többször. Már a képeskönyv sem érdekli. A télapó újból eljött, de most már a kórházba. De ő már nem akar odamenni. Csak aludni szeretne, s érezni a szülei kezét a fején.
Csodaszép karácsonyi készülődés. A házakban boldogság, hisz pár nap, és itt a szenteste. Egy kis család szemük fényét búcsúztatják. Csendesen, elmondhatatlan fájdalommal a szívükben. Náluk most elmarad a karácsony.
/ Egy csodálatos kisfiú emlékére/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése