Levél

Egyik nap munkahelyemre bejött egy kedves, idős bácsi. Egy kézzel írt levélről szeretett volna fénymásolatot kapni. Hivatalos levélnek tűnt, cirádás betűkkel volt tele, szinte hajszálpontosan egyenes sorokkal. Természetesen nem olvastam bele, csak ahogy ránéztem, külsőleg gondosan elkészített levél volt, mely arról árulkodott, hogy megírója igencsak adott az alaposságra. Hát igen, egy levélnek így kell kinéznie. Gondoltam.

S rögtön eszembe is jutott, hogy én nagyon régen írtam kézzel levelet. Amióta van elektronikus levelezésre lehetőségem, azóta szinte mindig géppel írok. Az meg már igencsak régóta van.

Mikor fiatal lány voltam, akkor még levélpapíron tudtunk csak levelezni egymással. Volt egy barátnőm, ki az általános iskola elvégzése után másik városba ment továbbtanulni. Például vele sűrűn leveleztünk. Akkor még azt hiszem, sima fehér papírra írtam. Később már használtam díszes levélpapírokat is. Egy időben még gyűjtöttük is őket. Legjobban a szép színes, virágos papírokat szerettem.
Talán volt /és van/ illatos is? Ki tudja már

Minden egyes levélírás előtt leírtam piszkozatba a gondolataimat, igen alaposan át kellett rágnom magam minden mondaton. Mert ha szép levelet akartam írni, nem lehetett benne tévesztés, szavak áthuzigálása. De az biztos, hogy nagy örömet okozott. Személyesen elvinni a postára, s utána izgatottan lesni a postaládát, hogy vajon mikor jön a válasz. S ez csak egy baráti levelezés volt. S vajon, aki szerelmes levelet várt? Nekem olyan nem volt, de bele tudok gondolni az izgalmakba

Most meg, egy kattintás, s abban a pillanatban jön a válasz. Bárhol is vagy a világban. Ezzel sincs semmi bajom, hisz rendkívül kényelmes, és nagyon hasznos is. Csak egy kicsit sajnálom, hogy a mai fiatalok talán még nem is írtak meg így levelet. S ha eddig nem tették meg, akkor szerintem már nem is fogják.