Sötét szoba

Sötét szobában tengeti keserves napjait
Súlyos függöny gátolja a beáramló fényt.
Nem kell neki világosság, ha lelkében sötétség honol
A magány, és a bánat ostromolja szívét.

Úgy érzi, hogy igen, ő ezt megérdemli.

Sötét szobában bántó szavakkal kínozta kedvesét
Nem látta arcát, de érezte a lelkében dúló csatát.
Nem tisztelte, félredobta, nem érezte ennek súlyát;
Mikor nézte az üres szobát, hiányára akkor döbbent rá.

Sötét szobában kínlódások között érzi
Hogy élete válaszút elé érkezett
Vagy meghal csendes magányában
Vagy helyrehozza az elrontott életet.

Mert tudja, hogy van még egy sötét szoba
Hol kedvese éli keserves napjait.
S tudja, hogy ott azt a vaskos függönyt,
Őneki saját magának kell elhúznia.