Mennie kell. Hiába mondja, nem szeretne, az anyja hajthatatlan. Újból kilépni a lakása ajtaján, ki a biztonságból, számára idegőrlő feladat. De hát fiam, neked kellett a zene, hallja mindig. Akkor vidd is vissza. Érti ő, hogyne értené. De az utca népes, sok ember lakja. Tudja, nincs messze a könyvtár, s ha siet, hamar odaér. Belépve a biztonság, mi fogadja.
A könyvtárban lenni jó. Az emberek ott csak saját magukkal vannak elfoglalva. Nyugodtan nézelődhet, s megfigyelhet mindent, mit akar. S addig válogathat, ameddig szeretne. Nem úgy, mint a zeneboltban, hol árgus szemekkel figyelik őt, hátha keze rossz helyre vándorol, s olyat tesz el, mit nem szabad. Ezért nem megy többet olyan helyre, mert őt ne figyelje senki. Tudja, hogy mi az, amit szabad. Anyukája megtanította.
Kezében a cd lemezt szorongatja. Az asztalhoz érve más ül ott, számára ismeretlen fiatal. Szép lány, kedves lány, de nem a megszokott kép, mi fogadja. A lány ránéz, s kíváncsian méregeti őt. A fiú gyomra már idegesen rándul, s a szíve kicsit erősebben kalapál. Miért nézi őt? Zavarában a cd-t nyújtja.
Dolgozik a gép, a vonalkód leolvasó csippan. A lány így szól. Maradt még egy otthon, meghosszabbítsam? S a fiúnak a szemei kerekednek. Az nem lehet, ő visszahozott mindent. Most csak ez az egy volt nála. Körülnéz, úgy érzi, mintha mindenki őt figyelné. A könyvtár biztonsága elillanni látszik. Nála nincs cd, és nem tudja, mi tévő legyen. Pánik az, mi úrrá kezd lenni rajta. Aztán hirtelen meghallja. Bocsánat, megvan a ludas. Visszahoztad valóban. S a lány mosolyog, mintegy bocsánatkérésképpen. Viszel most másikat?
A fiú nem válaszol, csak a fejét rázza. Csaknem fellök valakit, úgy siet ki az utcára, hogy ott tovább szaladva, mielőbb hazaérjen, most már az „egyetlen” biztonságot rejlő lakásba.
A könyvtárban lenni jó. Az emberek ott csak saját magukkal vannak elfoglalva. Nyugodtan nézelődhet, s megfigyelhet mindent, mit akar. S addig válogathat, ameddig szeretne. Nem úgy, mint a zeneboltban, hol árgus szemekkel figyelik őt, hátha keze rossz helyre vándorol, s olyat tesz el, mit nem szabad. Ezért nem megy többet olyan helyre, mert őt ne figyelje senki. Tudja, hogy mi az, amit szabad. Anyukája megtanította.
Kezében a cd lemezt szorongatja. Az asztalhoz érve más ül ott, számára ismeretlen fiatal. Szép lány, kedves lány, de nem a megszokott kép, mi fogadja. A lány ránéz, s kíváncsian méregeti őt. A fiú gyomra már idegesen rándul, s a szíve kicsit erősebben kalapál. Miért nézi őt? Zavarában a cd-t nyújtja.
Dolgozik a gép, a vonalkód leolvasó csippan. A lány így szól. Maradt még egy otthon, meghosszabbítsam? S a fiúnak a szemei kerekednek. Az nem lehet, ő visszahozott mindent. Most csak ez az egy volt nála. Körülnéz, úgy érzi, mintha mindenki őt figyelné. A könyvtár biztonsága elillanni látszik. Nála nincs cd, és nem tudja, mi tévő legyen. Pánik az, mi úrrá kezd lenni rajta. Aztán hirtelen meghallja. Bocsánat, megvan a ludas. Visszahoztad valóban. S a lány mosolyog, mintegy bocsánatkérésképpen. Viszel most másikat?
A fiú nem válaszol, csak a fejét rázza. Csaknem fellök valakit, úgy siet ki az utcára, hogy ott tovább szaladva, mielőbb hazaérjen, most már az „egyetlen” biztonságot rejlő lakásba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése