Óvoda kapuja, melyet apróságok lépnek át nap, mint nap. Ki vidáman és felszabadultan, ki szorongva és anyja szoknyájába kapaszkodva. Apró kislány, Zsuzsika, még négy éves sincs, fején bájos kis copffal vidáman lép át rajta. Mosolygós, óvó néni kis kedvence. Csacsogós, fodros szoknyájában sokszor a tükör előtt táncol. Nyár van, forróság, s hosszú barna haja nyakára tapad. A nap egyre melegebb, s délután, mikor anyukája megy érte, kislányára nézve, elhatározza. Kell a rövid haj. Otthon, lefekvés előtt, mikor már a mesén is túl vannak, így szól kislányához. Holnap reggel elmegyünk egy nénihez. Bájos hajat varázsol neked, rövidet, s nem lesz meleged. Nyugodtan táncolhatsz, amennyit szeretnél. A kislány bólogat. Nem igazán tudja, mit jelent, de a bájos haj és a tánc említése elég neki.
Másnap reggel, óvoda előtt a kislány már a magas székben ül. A tükörrel, háttal vágják haját, jó sokat. Hátul felnyírva, kis gomba frizura. Anyukája büszkén figyelő őt. Nyugodtan üldögél lánya, a fodrász néni mikor végez, megdicséri. Most megnézheted, bájos az arcod, tudod e?
A kislány lelkesen néz a tükörbe, s mikor magát megpillantja, a vidámság pillanatok alatt lelohad róla. A következő pillanatban már sírva mondja anyukájának. Anyuci, hol a szép hajam? S ezen túl, mondhat neki bárki bármit, csak ezt hajtogatja. Mit mondanak az óvodában? A lányok nevetni fognak. S anyukában értetlenség, majd lelkiismeret furdalás. A kislánya szomorú, pedig ha tudná, hogy mennyire jól áll neki ez a frizura. A következő fél óra a sírásról szól, s az oviba beérve se múlik. Az óvó néni gyorsan felméri a helyzetet. Anyukája kezéből a kislányt kiszabadítja, s mondja. Menjen nyugodtan, a többit rám bízhatja.
S anyuka elindul haza, s őrlődik, s már szeme előtt rémképek hada. Egy óra múlva, már nem bírja. Visszamegy az oviba, s beles a szoba ajtaján. A kislánya középen ül, arca mosolygós, s már nincsen semmi baja. Az anyuka mellett kisgyerek oson be, s a kislány anyja csak ennyit hall. Zsuzsika, nagyon jó a hajad.
Másnap reggel, óvoda előtt a kislány már a magas székben ül. A tükörrel, háttal vágják haját, jó sokat. Hátul felnyírva, kis gomba frizura. Anyukája büszkén figyelő őt. Nyugodtan üldögél lánya, a fodrász néni mikor végez, megdicséri. Most megnézheted, bájos az arcod, tudod e?
A kislány lelkesen néz a tükörbe, s mikor magát megpillantja, a vidámság pillanatok alatt lelohad róla. A következő pillanatban már sírva mondja anyukájának. Anyuci, hol a szép hajam? S ezen túl, mondhat neki bárki bármit, csak ezt hajtogatja. Mit mondanak az óvodában? A lányok nevetni fognak. S anyukában értetlenség, majd lelkiismeret furdalás. A kislánya szomorú, pedig ha tudná, hogy mennyire jól áll neki ez a frizura. A következő fél óra a sírásról szól, s az oviba beérve se múlik. Az óvó néni gyorsan felméri a helyzetet. Anyukája kezéből a kislányt kiszabadítja, s mondja. Menjen nyugodtan, a többit rám bízhatja.
S anyuka elindul haza, s őrlődik, s már szeme előtt rémképek hada. Egy óra múlva, már nem bírja. Visszamegy az oviba, s beles a szoba ajtaján. A kislánya középen ül, arca mosolygós, s már nincsen semmi baja. Az anyuka mellett kisgyerek oson be, s a kislány anyja csak ennyit hall. Zsuzsika, nagyon jó a hajad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése