2011. április 6., szerda

Fűl

Mikor kolléganőm szól, és én figyelek nagy szemekkel. Nem értem, mit közölni szeretne. Próbálok szájról olvasni, de ez még nem megy nekem. Közelebb megyek, szólok, mondja még egyszer. S ő elmosolyodva, ismétli a szöveget. S rájövök, talán mégsem gyógyult meg ez a fül rendesen.
Hallás fontos, és nem árt, ha tökéletes. Kicsi baj, mi nekem van, de mégis zavaró lehet. Türelmes ember, ki kell mellettem, ki ismétel, ha én nem értem. Az úton sem árt, ha hallom a jeleket. Biciklis szól, és én nem figyelek. Hisz nem is mondta, miért állnék félre? 
Zebránál jelző búg, azt még hallom. Ha több van, nem biztos, hogy tudom, mikor mehetek. Szerencsére a látásom tökéletes, és a színeket is ismerem. Közlekedni azért még megy. Ha hallgatom a zenét? Lehet, hogy nekem kellemes, lágyan szóló, de másnak már idegesítő lehet. Úgy érzem, itt az idő, hogy fülészetre menjek. Még időben el kell kapnom, addig, amíg lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése