2011. április 2., szombat

Nyugalom

Mikor sétálva az úton, figyeled a körülötted igyekvő embereket, ahogy sietnek. Virágzó fa mellett elhaladva, tekintetet se vetve rá, haladnak tovább. S te megállsz, s csodálsz. Magadba szívod a virágok illatát, s a színeket. Türelmetlen szavak, indulatos reakciók, mik füledig eljutnak, de te elhessegeted. Nincs itt helye. S rájuk nézve inkább csak mosolyogsz, s szavad nyugtatóan kedves. 
Mikor úgy hajtod álomra a fejed, hogy a teher és a nyomás messze elkerül. Figyeled tested rezdüléseit, s szíved dobbanása néma. Egy apró kétely, bizonytalanság, se félelem nem környékez, csak a mindent elsöprő gondtalanság érzése. Az elmédben a rossz gondolatoknak nincs helye, s csak a jó, mi található. S úgy érzed, hogy igen. Ez az állapot, mit mindig érezned kell. S nem gondolsz arra, hogy ez elmúlik. Élvezed, átéled s jó erősen magadba szívod, hogy mindig emlékezz rá. A kellemes zene, mi a háttérben neked, érted szól, erősíti ezt a békés állapotot. A muzsika csodálatos hangja enyhe bizsergést éreztet testeden, s lassan eléred az édes álom előtti állapotot. S ezzel az oly régóta várt érzéssel végre nyugodtan adhatod át magad a pihentető alvásnak. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése