Új tanuló

Izgatott volt. Új iskolába kellett mennie, nem szerette a változásokat.
Szülei elváltak, így anyjával elköltöztek a nagymamájához, 150 km-re az otthonuktól. Életének új fejezete itt kezdődött. A házat és a várost szerette, gyermekkorának nagy részét itt töltötte. Csak a barátai hiányoztak neki. Hétvégenként majd találkoznak. Mondták neki. De tudta, hogy ez nem lesz könnyen megoldható. Mindenkinek van kialakult élete. Ekkora távolság nem fér bele. Egy darabig biztos lesznek levelek, telefonok, melyek szép lassan el fognak maradozni.
Hetedikes volt, helyes arcú lány. Az iskola első hat évét ezzel az osztállyal töltötte. Voltak konfliktusok, nem volt mindig minden zökkenőmentes, de megszokta őket. Őt is elfogadták olyannak, amilyen.
Nem volt könnyen barátkozó, ezért is félt az első naptól. Tudta, hogy mennyire fontos az első benyomás. Elképzelte, ahogy belép az osztályba, mindenki ráfigyel. Összeszorult a gyomra.
A napokban közelgő szülinapja miatt is kesergett. Szerette volna megünnepelni a tizenharmadik szülinapját barátaival, de a költözés közbejött. Így otthon, szűk családi környezetben lesz megtartva.
Pedig bulival készültek volna, mint ahogy minden évben. De nem várhatja el a volt osztálytársaitól, hogy ilyen messzire elutazzanak.
Anyukája szomorúan figyelte lányában a hangulat változásokat, s titkon magát tette felelőssé a kialakult helyzetért. Pedig tudta, hogy az a megoldás sem lett volna jó, ha egy rossz házasságot próbált volna fenntartani. Az a környezet sem tett volna jót a lányának. A költözés szükséges rossz volt, nem volt más lehetőség.
Az első nap nem sikerült jól. Idegen tekintetek, nem túl barátságosak. Egyedül volt, s lélekben is magányosnak érezte magát. Otthon próbálta nem mutatni, anyukája kérdésere a válasz egyszerű volt. Első nap. Majd lesz jobb is. S bement a szobájába. Álomba sírta magát.
Egy anya felismeri a jeleket. Azon töprengett, hogyan tudna lányába egy kis életkedvet csiholni. Eszébe jutott, hogy talán a régi, megszokott arcok jót tennének neki. A telefonhoz nyúlt. Beletelt egy kis időbe, de sikerült neki hétvégére összehozni egy kis szülinapi partit a régi barátokkal. Természetesen teljes titoktartásban. Egy kicsit jobban érezve magát sikerült aznap álomra hajtani a fejét.
Minden nappal egy kicsit jobb volt az iskolában. Már néha szóltak hozzá, a tanárok is kedvesek voltak. De az a hangulat, ami jellemezte őt, az nem volt meg. Magány volt benne. Próbálta összeszedni magát, de nem mindig sikerült. Kedves volt, beszélgetett, de aki jól ismerte, tudta, hogy nincs jól.
Elérkezett a hétvége. Az az izgalom, ami a szülinapján szokott lenni rajta, az most nem volt. Egészen addig, míg a kertben üldögélve, észrevette, hogy egy autó áll meg a kapu előtt. Ismerős volt neki, de mivel nem tartotta lehetségesnek, hogy a legjobb barátnőjének autóját látja, ezért kíváncsian szemlélte, ki száll ki belőle.
Anyukája az ablakból figyelte őt. Ahogy látta a hirtelen változást az arcán, azt az örömet, amit már egy ideje nem fedezett fel rajta, tudta hogy megérte. Ha még csak egy kis időre is, de visszatért a jókedve. Ezt a szülinapot biztos nem fogja elfelejteni sohasem. S mosolygós arccal indult ki üdvözölni a vendéget.