2011. február 4., péntek

Esküvő

Egyik nap úgy adódott, hogy egy barátnőm megkért arra, kísérjem el őt egy esküvői szalonba. Csak bátorításra volt szüksége, és én szívesen mentem vele.

Mikor látok egy esküvőt, mindig elbűvöl a menyasszony ruhája. Amúgy is szeretem a fehér színt, a tisztaság érzését kelti bennem. A szalonba belépve csodálatos látványban volt részem. Szebbnél szebb ruhák, kiegészítők sorakoztak egymás mellett, és valahogy olyan melegség érzés volt bennem. Rögtön előtörtek az emlékek.

Amikor a saját esküvőmre készülődtem, izgatottan indultam az első ruhapróbámra. Akkor még nem voltak ilyen csodaszép szalonok, és ilyen különleges ruhák sem. De azok is ugyanúgy elbűvöltek, hisz egy esküvői ruha mindig gyönyörű. Szinte azonnal megtaláltam a számomra megfelelő ruhát, és boldogan léptem ki a varrónőtől. A fodrászom, a sminkesen én saját magam voltam, és nem okozott gondot a ruha felvevése sem. Mikor úgy éreztem, hogy készen vagyok, és mindent megtettem annak érdekében, hogy szép menyasszony váljék belőlem, odaálltam a tükör elé. A látvány még engem is meglepett. Csodaszépnek láttam magam.

De mintha nem is én lettem volna. Ennyit tesz egy ruha, egy rendezett frizura és egy kis smink? Vagy kell hozzá egy kis belső ragyogás? Egy kis (nagy) szerelem?

Ez mind meg volt. Talán ezért láttam magam ennyire szépnek.

Mikor kiléptünk a szalonból, hirtelen ötlettől vezérelve előkerestem a telefonom, és felhívtam a párom. Nem akarsz feleségül venni még egyszer? A válasz gyors volt. De igen.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése