2011. február 16., szerda

Jövő

A múlt történéseiből tanulva, sok mindent teszünk a jelenben, a jövő érdekében. Volt a múlt, s van a jelen. Éltünk egy életet, és élünk most. A jövő képlékeny. De vannak terveink. Vagy könnyen megvalósítható, vagy csak álmok. Legalábbis most annak tűnhetnek.

Sok mindent nem tapasztaltam, sok mindenre nem is vágyom. De van, amit szeretnék megélni, van amit szeretnék látni. De nem minden áron.

Nem láttam még a tengert. Soha nem éreztem milyen az, mikor a hullámzó víz mossa a lábam. Mikor beszippanthatom a tenger sós levegőjét. Ha a talpam alatt forró, finom homok van, s pálmafák között sétálhatok a naplementében. Ha nem jutok el? Sebaj. Voltam viszont tó partján, vízimadarak között. Lábamat lógatva vízébe, hattyúkat etettem. Figyeltem a sirályok röpködését, kis kacsák úszkálását.

Nem voltam még az ausztriai hegyekben. Nem láttam az osztrák falvakat, honnan a házak ablakából kinézve lehet látni a havas hegycsúcsokat. Hol a házak telis-tele vannak gyönyörű szép virágokkal. Csodaszép az év bármely szakaszában. Szeretnék eljutni. Ha mégsem? Akkor viszont a Mátra emlékéből töltekezem. Hol a havas erdőben túrázva, szarvasok és őzek között, fedezem fel az erdő szépségeit. S a hegycsúcsra felérve pompás látvány tárul elém.

Sokféle érzést megéltem, volt közte jó és rossz is egyaránt. Hol tanultam belőle, hol nem.

Egyvalamit szeretnék olyannyira. A teljes béke, nyugalom érzését a lelkemben. S akkor elmondhatom, hogy mindent megkaptam. Mert nekem az a minden.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése