A nagymamám hatvanas éveiben járt, mikor a világra jöttem. Jóformán vele töltöttem életem első éveit. Anyukám születésem után sokat betegeskedett, s hosszú időt töltött kórházban. Mikor már jobban érezte magát, s visszament dolgozni, nagymamámmal maradtam otthon. Túl sok emlékem nem maradt erről az időről.Csak azt tudom, hogy ő egy "igazi" nagymama volt. Csendes, jószívű, gondoskodó s mindig mosolygott. Apró kis nevetgélései még most is élnek emlékezetemben.
Hatéves koromig éltünk vele. Utána elköltöztünk. Emlékeim nagyrészt az utána való időkből valók.
Köténykéjében, kendővel a fején látom őt mindig. Vékony szálú, ősz haját befonva, s kontyba feltekerve viselte. Mindig melegség áradt belőle, mely ölelésre s puszik sokaságára adott késztetést. Ilyenkor mindig nevetett. Nagybátyám lakott vele haláláig, ki olyan volt, mint egy nagyra nőtt gyermek. De rendkívül szeretetreméltó gyermek. Pár évvel volt fiatalabb anyukámnál. Nagyon jó ember volt. Nem volt családja, de biztonságban érezte magát a mama mellett. Sokszor hallottuk mamám pörölését, ahogy próbálja őt rendre nevelni, de soha nem volt ez komoly veszekedés. Hatalmas szeretet volt benne, mind a fia, mint irányunkban.
Sokszor mentünk hozzá, látogattuk, ahányszor tudtuk. Mikor már a nyolcvanas éveiben járt, látása megromlott, de akkor sem veszítette el jókedvét. Kilenc gyermeket felnevelt, s jóformán egészségesen élte le hosszú életét. Nyolcvanöt évesen kezdett lassan elfáradni. Csendesen ment el. Elaludt. A családja ott volt az ágyánál. Én lelkileg nem bírtam. Tizenhét éves voltam. Úgy emlékezem rá, ahogy mosolyog. Csodáltam őt, s nagyon szerettem. Hálás vagyok, hogy ő volt mamám.
Hatéves koromig éltünk vele. Utána elköltöztünk. Emlékeim nagyrészt az utána való időkből valók.
Köténykéjében, kendővel a fején látom őt mindig. Vékony szálú, ősz haját befonva, s kontyba feltekerve viselte. Mindig melegség áradt belőle, mely ölelésre s puszik sokaságára adott késztetést. Ilyenkor mindig nevetett. Nagybátyám lakott vele haláláig, ki olyan volt, mint egy nagyra nőtt gyermek. De rendkívül szeretetreméltó gyermek. Pár évvel volt fiatalabb anyukámnál. Nagyon jó ember volt. Nem volt családja, de biztonságban érezte magát a mama mellett. Sokszor hallottuk mamám pörölését, ahogy próbálja őt rendre nevelni, de soha nem volt ez komoly veszekedés. Hatalmas szeretet volt benne, mind a fia, mint irányunkban.
Sokszor mentünk hozzá, látogattuk, ahányszor tudtuk. Mikor már a nyolcvanas éveiben járt, látása megromlott, de akkor sem veszítette el jókedvét. Kilenc gyermeket felnevelt, s jóformán egészségesen élte le hosszú életét. Nyolcvanöt évesen kezdett lassan elfáradni. Csendesen ment el. Elaludt. A családja ott volt az ágyánál. Én lelkileg nem bírtam. Tizenhét éves voltam. Úgy emlékezem rá, ahogy mosolyog. Csodáltam őt, s nagyon szerettem. Hálás vagyok, hogy ő volt mamám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése