2011. március 27., vasárnap

A kis papagáj

Zsófi tíz éves, cserfes kislány volt. Imádta az állatokat, s nagyon féltette is őket. Mentett mindenféle kis élőlényt, akit csak tudott. Mikor sok eső volt, s a járdákon megjelentek a giliszták, amennyit csak tudott, visszatett a földre, a fűbe. Képes volt sérült állatokat hazavinni, s gondozni. Anyukája segítségével sűrűn látogatták a menhelyet. Ha találtak kóbor kiscicát, vagy kiskutyát, bevitték. Szíve szerint ő minden állatot befogadott volna, de tudta hogy nem lehetséges. Már így is sok állatuk volt otthon.
Amit még szeretett volna, gyönyörű szép pintyeket. Párban, hogy legyenek kis tojások. Anyukája, mikor már nem bírta könyörgését, igent mondott. Egy közeli állatkereskedésben próbáltak szerencsét. Zsófi nagyon izgatott volt. Mikor beléptek, sok kis állattal találták magukat szemben. A kislány tudta, hogy nem lesz könnyű választás. Egyik szebb volt, mint a másik. Az eladó, mikor megkérdezte tőlük, hogy mit szeretnének, Zsófi elmondta kívánságát. Fiatal pintyeket szeretne, hozzá megfelelő kalittal. Sok kis madár jöhetett számításba. Szép madárkák voltak, félénkek, s rémülten repdestek.
A kislány már éppen mutatott volna egy számára nagyon szép, s bájos kis párra, mikor is észrevett a pintyek mellett egy kisebb kalitot. Egy zöld kis papagáj volt benne. Egyedül, s szomorúan üldögélt a kis fán. Zsófi odafordult az eladóhoz. Ő miért ilyen szomorú kismadár? Az eladó egy pillanatig tanácstalanul álldogált, hogy megmondja e a kislánynak az igazat. Majd úgy gondolta, elmeséli a kismadár történetét. Idős nénié volt, ötéves Katalin papagáj. Nagyon szerették egymást a gazdival, de a néni meghalt. A család behozta ide a madarat, mert ők nem tudták volna gondozni. Még beszélni is tud, egyedül volt, nem volt párja. S azóta szomorkáson üldögél a kis fán. Zsófiban előjöttek a mentési ösztönök. Tudta, hogy a pintyek mellé nem viheti haza a kis papagájt, ezért választania kellett. A kis pintyek vidámak, fiatalok, biztos találnak maguknak szerető gazdit. A kis papagáj meg szeretetre szorul. S anyukájához fordult. Ezt a kismadarat szeretném. Majd én felvidítom. S lesz új gazdija, ki szintén szeretni fogja. S anyukája elmosolyodott. Büszke volt kislányára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése